A módszer lényege, hogy elküldik a tehetséges, ráadásul felkészült újságírókat, miközben maradhatnak a helyükön a szolgalelkű, egzisztenciális- és pártszempontokat minden különösebb gond nélkül érvényesítő, bármikor bármire felhasználható figurák. Például az is, aki egy szombat délelőtti MR1-es (azelőtt Kossuth Rádió) magazinműsorban föltette azt a rendkívül buta kérdést, hogy vajon miért szeretik a magyarok a hekket. Meg volt indulva, hogy miért nem inkább a balatoni keszeget és a fogast részesítik előnyben.

A fogas mellett agitált

Azért kapcsoltam a Kossuthra, mert arra voltam kíváncsi, a rádió, mely korábban a szőlőkaróra akasztva és malterkeverés közben is állandóan szólt körülöttem (a Harminc perc alatt a Föld körül vasárnapi, szertartásszerű meghallgatásáról nem is beszélve), mire képes az elbocsátások e nehéz időszakában. Így akadtam rá a hekkes fickóra, aki arról győzködte hallgatóságát, hogy a hekknél jóval drágább süllőt kellene inkább venni és enni. A mondanivaló (mert újabban a rádióműsorok tele vannak mondanivalóval) az lett volna, hogy magyar ember magyar halat eszik. A hekk pedig nem az.

Ezért keserítenek el a rádiós elbocsátások. A valódi újságíró ugyanis nem lehet bugyuta és tájékozatlan. Ismernie kell a minőséget. A hekk néven futó tengeri csuka vagy csacsihal (angolul european hake) a nyolcvanas években került Magyarországra, húsa különleges, aromás, jellegzetesen pikáns íze miatt az európai halfogyasztók kedvence. A hekk fehér húsa igen jó állagú – olvasom a különösen szakszerű oceancowboy blogjában –,nagyszerűen és sokoldalúan elkészíthető.

Ha a balatoni vendéglátók az eléggé unalmas paprikás lisztet választják, az legyen az ő bajuk (ugyanígy sütik a nemzeti keszeget is). A hekk távoli, új-zélandi fajtája (blue hake) pedig azért népszerű, mert a fiatalok Filet of Fish szendvicsét világszerte ebből készíti a McDonald’s.

Ami persze nem jó pont egy olyan rádió esetében, amelynek embere azt az üzenetet közvetíti a kevésbé súlyozott szombati műsorsávban is, hogy a hekkevő magyarok mások, mint a keszegevők. Talán nem is igazi magyarok, mert az igaz magyar ember élhal a filétlen keszegért és a törpeharcsáért. Pusztán azért, mert azok a nemzet halai.

A legaggasztóbb, hogy beleszól abba, ki mit eszik. Meglehet, ezzel váltja meg a belépőjegyet a nyilvánosságban maradáshoz. Mert gondolom, az nem lehet kérdés, hogy az efféle sajtómunkást még véletlenül sem fenyegetik mostanában elbocsátással.