Szór helyette a nép közé csuklóból cáfolható ostobaságot („letörtük a magas cukorárat” – értsd: majdnem piacra dobtak egy minimális állami készletet), blődlit („a magyar gazdák érdekében mindenki vegyen még egy dinnyét” – olyan ágazatról beszélünk, amelynek hetven százaléka exportra megy) és olyan közleményt, amely szerint a tokaji rockfesztiválon „Fazekas Sándor főszereplésével tartott pódiumbeszélgetést nagy érdeklődéssel figyelte a fiatal közönség”. De hogy a minisztérium működését alapvetően meghatározó feladatkörök irányítóinak miért kell távozniuk, arról teljes csend. Az agromonitor.hu szerint a hirtelen személyi intézkedések mögött az elmúlt hetekben kirobbant GMO-ügy áll, ám a minisztérium helyzetét ismerők szerint sokkal inkább a kormányváltás után kezdődött sakkparti egyik látványos lépéskombinációjáról van szó.

Amikor egy éve a VM új irányítóinak neve ismertté vált, általános volt a vélemény, hogy a szekér elé fogott lovak aligha húznak majd egy irányba. Az ellentét kódolva volt, mert a meghatározó államtitkárok mindegyike pontosan körülírható érdekkörből érkezett. Az egyik agrárvállalkozóként óhatatlanul „nyitottabb” a nagyüzemi gazdálkodás felé, a másik ezzel szemben a „sokszínű ökogazdálkodás” gazdakörös hittérítőjeként lett ismert, a harmadik elkötelezett zöldpolitikus, a miniszter pedig – karcagi. E vegyes válogatottnak kellene hosszú távra szóló agrárstratégiát, működő és az uniós szabályokhoz is illeszkedő üzemszabályozást összehoznia, közben érzékelhető lépéseket tenni a kormányprogramban megjelölt célok, mindenekelőtt a magyar földet megvédő birtokpolitika és a hazai gazdák hatékonyabb védelme felé. Az elmúlt egy év azonban csak álcselekvésekkel és sodródással telt.

Lehet, hogy a kirúgások apropója a szövevényes GMO-történet, netán egy-egy óvatos ellenvélemény volt, de sokkal valószínűbb, hogy az eredménytelenségért, a stratégiai mélységű belső viták okozta patthelyzetért kellett felelősöket, bűnbakokat keresni. Csakhogy egy ilyen intézkedés a vezetők között meghatározó ügyekben meglévő feloldhatatlan szemléletbeli ellentétein semmit nem lazít. Az, hogy Orbán Viktor mit gondol a magyar vidék és az agrárgazdaság jövőjéről, az egyre kevésbé halasztható személyi döntéseiből derül majd ki. Nemcsak főosztályvezetők mennek hamarosan az agrártárcától. Az, hogy az álmodozó gazdakörös tudósember, vagy a piacban gondolkodó vállalkozó lesz-e a következő távozó, az világosabb üzenet lesz a magyar vidéknek, mint a legívesebb agrárstratégia. Ez már egyáltalán nem lesz belügy.