A kérdésre az Alkotmánybíróság nemleges választ adott. Elutasította az Alkotmánybíróságról szóló törvény az alkotmánybírósági hatáskör szűkítésére irányuló módosításának alkotmányellenességét állító indítványokat.

Az indítványok mindegyike amiatt támadta a módosítást, hogy a hatáskör szűkítésével az Országgyűlés bizonyos szabályozási tárgykörökben korlátlan, ellenőrizhetetlen hatalomra tesz szert, márpedig egy jogállamban egyik hatalmi ágnak sem lehet korlátlan hatalma.

Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hatásköre szűkítését lehetővé tevő alkotmánymódosítás vizsgálatára van-e egyáltalán hatásköre. Ehhez külföldi példákat hívott fel, majd saját gyakorlatát elemezte, mindkét esetben adós maradt azonban a koherens érveléssel.

A külföldi példák elemzése maga is hivatkozik olyan esetekre, amikor az alkotmányvédő szerv konkrét alkotmányi felhatalmazás nélkül terjeszti ki saját hatáskörét az alkotmány tartalmi vizsgálatára. Abból azonban, hogy vannak ezzel szemben olyan államok, amelyekben az alkotmány megváltoztathatatlan elemeit maga az alkotmány nevezi néven, nem következik, hogy ahol ez nem történik meg, ott az alkotmányosság bizonyos absztrakt normáival össze nem egyeztethető alkotmánymódosítást az alkotmánybíróság ne vizsgálhatná.

Az Alkotmánybíróság felidézte egy 1994-es döntését, amely szerint „Ha valamely rendelkezést az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata az alkotmány előírásai közé iktatott, az az alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani.”

Ez egyelőre formális érvnek tűnik, amely mindössze azon az alapon zárja ki egy norma felülvizsgálhatóságát, hogy az hol foglal helyet a jogforrási hierarchiában.

Az indokolás azonban ennél tovább is megy: „(…) a magyar alkotmánynak nincsenek olyan, az alkotmányozó hatalom által kiemelt, megváltoztathatatlannak tartott rendelkezései, amelyek alkotmányos mérceként kötelezően figyelembe veendőek lennének akár a hatályos alkotmány módosításának, akár egy új alkotmány elfogadásának esetén.”

A testület ezzel önmaguknál fogva nem létezőnek tekint olyan alkotmányos alapértékeket, amelyekre korábban vaskos határozatokat alapozott, amikor egy-egy alkotmányi rendelkezés konkrét tartalmát megállapította. Nem mérce tehát az alkotmány módosításakor sem az emberi méltóság feltétlen tisztelete, sem a jog uralma és kiszámíthatósága, hiszen ezek változtathatatlanságát nem mondja ki szövegszerűen az alkotmány. S valóban, ha tovább olvassuk az indokolást, tényleg ez a következtetés adódik. „Az Alkotmánybíróság az alkotmány — absztrakt vagy konkrét – értelmezése során alkotmányos követelményeket állapít meg (…). Ezen értelmezése során azonban az Alkotmánybíróság nem lép túl az alkotmány írott szövegén és értékrendjén.” Eszerint, ha nincs változtathatatlan, önmagában létező mérce, amellyel az alkotmánymódosítás megítélhető, és az Alkotmánybíróság az értelmező tevékenysége során sem lép túl az alkotmány írott szövegén és értékrendjén, akkor kijelenthető, hogy az írott szöveg és az értékrend egy és ugyanaz.

Véleményem szerint a saját gyakorlatához mérten következetlen az Alkotmánybíróság, mert hamis érvekkel igazolta, hogy az alkotmánymódosítás vizsgálatára ne lenne hatásköre.

Az indokolás ezt követő része ugyanakkor kétséget sem hagy afelől, hogy az imént idézett érvelés –felfogása szerint – csak formálisan zárja el az Alkotmánybíróságot az alkotmánymódosítás vizsgálatától. A továbbiakban az indokolás rendkívül súlyos aggályokat fogalmaz meg az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerének felborítása és az alkotmány napi politikai okokból történő sorozatos módosításai miatt.

„Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az alkotmányos jogvédelem egyszer már elért szintje és garanciális rendszere nem csökkenthető, alapelemeinek köre nem szűkíthető, csak – egészen kivételes esetben –más alapjog védelme érdekében, a szükségesség-arányosság mércéjének figyelembe vételével és úgy, hogy az érintett alapjogok lényeges tartalma ne sérüljön. Az ennek nem megfelelő alkotmányvédelmi szint csökkentése ellentmond az alkotmányos jogállam követelményének.”

„Ha az alkotmányozó hatalom egy korábban az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényszöveget úgy kíván ismét elfogadtatni, hogy azt beemeli az alkotmányba, kivonva ezzel annak felülvizsgálatát az Alkotmánybíróság hatásköréből, ez az alkotmányozó és törvényhozó hatalomnak olyan beavatkozása a hatalmi ágak egyensúlyát biztosító rendszerébe, amely alkotmányos alapjogok súlyos sérelmével jár/járhat. Az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom ilyen »együttműködése« esetén az Alkotmánybíróság hatalma vészesen meggyengül, és nem tudja alapjogvédelmi feladatait ellátni, sérül az alkotmányos alapjogok védelme, a társadalom tagjai – alkotmányos jogaik védelmére szolgáló eszközök híján – kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.”

„Amennyiben magába az alkotmányba épít be az alkotmányozó hatalom olyan szabályokat, amelyek az alkotmányos jogállamot és az alkotmányos demokráciát, az alapjogok védelmének szintjét rontják, csökkentik vagy garanciákat építenek le, az Alkotmánybíróság nem élhet az alkotmányba foglalt rendelkezések megsemmisítésének jogával, de jelezheti, sőt – különösen szélső esetben –jelezni is köteles ezt a tényt még az alkotmányozó hatalom számára is.”

Ugyanazon érvek mentén azonban, amelyek mentén a bírák az aggodalmukat kifejezték, el kellett volna jutniuk a támadott rendelkezések megsemmisítéséig. Aggodalmával ugyanis az Alkotmánybíróság megcáfolta korábbi állítását, miszerint az alkotmány írott szövegén belül (valójában: azon túl) ne lenne mérce, amellyel még az alkotmány írott szövegének módosítása, vagy egy akár új alkotmány is megítélhető.

A mostani határozatból kiolvasható gyenge figyelmeztetés nem elegendő annak megakadályozásához, hogy a kormánypárt kénye-kedve szerint bármit beleírjon az alkotmányba. Beleírható tehát az is, hogy a továbbiakban a nemzetközi kötelezettségvállalásainkat nem tekintjük irányadónak, és beleírhatjuk azt is, hogy holnaptól visszamenőleg van halálbüntetés. Mint az alkotmánybírósági határozatból tudjuk, nincs olyan mérce, amely ezt kizárná. E pillanatban csak a jogalkotó nyájas jóindulatának köszönhető, hogy ez mégsem történik meg. Egy hivatását valóban betöltő Alkotmánybíróság kontrollja mellett azonban a hatalom jóindulata érdektelen lenne.

(Az írás teljes szövege olvasható a szerző blogján: http://npmarton.blogspot.com)

A szerző ügyvéd