Borisz Tadics igazat mondott, ha nem is volt őszinte. Szerbiának minden külső kényszerítő körülmény nélkül, pusztán az áldozatok miatti szégyenből és a Balkán népeinek megbékélése érdekében is át kellett volna adnia bíráinak a legtovább bujdosó feltételezett háborús bűnöst. Goran Hadzsics a horvátországi szerbek vezetőjeként gaztettek sorát követte el az ügyészek szerint, a felette való ítélkezés nem lehetne alku kérdése.

Kétségünk sincs azonban afelől, hogy Hadzsics szerdai letartóztatása bizony egy üzlet része.

Tadics sem azért tűnt olyan elégedettnek, mert nem kínozza többé a morális kötelesség súlya, hanem mert egy hatalmas lépést tett fő választási ígéretének teljesítése, vagyis országa európai integrációja felé. Brüsszelben már jelezték is, hogy a Hágából küldött körözési lista kipipálása után felgyorsulhat a csatlakozási folyamat.

Az unió központjában nyilván regisztrálták, hogy miközben a kontinens számos vezetője otthoni nacionalistáira tekintettel kifelé kacsingat a szövetségből, és minden belpolitikai problémáját Brüsszelre fogja, Borisz Tadics nem habozik Európa mellett hitet tenni, a szerb radikálisok dühét is vállalva. Az unió egy pillanatra újra megmutatta, hogy egy olyan értékeken alapuló klub, ahova a háborút és nélkülözést még el nem feledő országok tartozni akarnak és hajlandók ezért fizetni. Az unió létrejöttét valaha éppen ezért tartották szükségesnek.

Talán a szerbek a tagokat is emlékeztetik, mi a közös vállalkozás valódi tétje. (A szerk.)