Popper Péter a boldogságról írja, hogy az nem tartós állapot, hanem egy fölszikrázó pillanat, amely hamar véget ér.

Eddig nem gondoltam arra, hogy egy kedves jókívánság a boldogság forrása lehet. Nem tudom, hogy hány idős embernek, akik 65. életévükön túl már „Gyula-bérlettel” utaznak, hányszor köszönt kedvesen az ellenőr úgy, hogy jó egészséget, és nem jó napot kívánt. Az előbbi köszöntés többet ér a rohanó életben, amelyben a romboló és önpusztító versenyfutás, a mindenáron való felkapaszkodás lélekgyengítő hatása érvényesül.

Sajnos, az utóbbi években egyre távolabb vagyunk a szeretet civilizációjától, ezért is különös érzés volt ebből a lélekgazdagító érzésből egy cseppet kapni.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló