A görög adósság tömege alatt megroggyant az unió pénzügyi rendszere és felsejlett az olasz állam eladósodottságának baljós árnya (a görög adósság sokszorosáról van szó). A Németországban kitört halálos hasmenésjárvány forrását hetekig tartó nyomozás után sem sikerült azonosítani, csak előítéletektől sem mentes vádaskodástól volt hangos a sajtó. Eközben emberek és családok millióit érintő megszorításokról döntöttek a nemzeti parlamentek. Az EU soros elnöki posztját elfoglaló Magyarországon az uniós jogrendszerrel szemben, esetenként az alapvető emberi jogokat sértő intézkedésekkel terhelték a válság költségeit arra a társadalmi többségre, amely eddig is csak elszenvedője volt az unió „erősödésének”. Ezért megdorgálta az Európai Parlament Magyarországot, de a pénzügyi rendszer ropogása elnyomta a tiltakozók dohogását.

Igazi görög dráma forgatókönyve bontakozott ki a hellén parlament szavazása során, amikor a példátlan megszorításokat végül kis többséggel, de elfogadták a görög képviselők. Az átmeneti megnyugvás és a kínai invázió első lépései után azonban megmozdultak a kontinens gazdasági rendszerét tartó alapok. Az EU egészének és a globális pénzügyi rendszernek léte kérdőjeleződött meg. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a nyugati kapitalizmus ideológiai válságáról írt értekezést, amelyben a kiutat abban a növekedésben látja, amelyről korábban megállapította, hogy még a rendszer fénykorában is csak kevesek számára hozott jólétet és lényegében nem volt fenntartható, csak folyamatos adósságfelhalmozással. Igaz, Stiglitz még egy tavalyi írásában lehetőséget látott a megszorításokon alapuló politikát elutasító gazdaságpolitikára, de maga is nehezen kivitelezhetőnek minősítette a katonai kiadások drasztikus csökkentését és az óriás vállalatok számára kialakított „jóléti rendszer”, az adókedvezmények lebontását.

Miközben tehát az EU leköszönő soros elnöke azt állította, hogy az unió erősebb lett az eltelt fél évben, lényegében bebizonyosodott, hogy a rendszer gazdasági, szociális és ökológiai szempontból is súlyos működési zavarokkal küzd. Vajon újra átmeneti mentőkötelet dob-e Németország a bajba jutottaknak, vagy ha nem, akkor kit fognak hibáztatni a politikusok, amikor az eurózóna összeomlása miatt kitört pánikban a betétesek megrohamozzák a bankfiókokat menekítve megtakarításaikat? A Nép válaszát már előre láthatjuk.

A szerző az Európai Baloldali Párt elnöki tanácsának tagja, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke