Szerintem elhibázott az a szemlélet, amely az utóbbi 10–15 évben eluralkodott az USA-ban és Európában, az, hogy a tőkések különösebb akadályok nélkül telepítenek át üzemeket Kínába, illetve Délkelet-Ázsiába. Ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani, mert ez a kapitalizmus abszurditása, mely hosszú távon fenntarthatatlan, s ennek következményei beláthatatlanok.

Ma a kapitalizmus fejlődése olyan stádiumba jutott, hogy egy munkás sem kell ahhoz, hogy a lakosság áruval bőségesen el legyen látva. Mármint a két említett fejlett ipari régióban nem kell – és ebben van az abszurditás. A profitéhség, a piaci versenykényszer olyan helyzetbe sodorta és sodorja még ki tudja meddig az USA-t és Európát, hogy ma ennek következményeit fel sem tudjuk mérni.

Azt halljuk a politikusoktól, hogy a korszerű, magas hozzáadott értékű termelést megtartjuk, fejlesztjük, s ezt már én teszem hozzá: a többit csinálják a kínaiak, mert az versenyképtelen, gazdaságtalan stb. De mi az hogy gazdaságtalan?

Az nem gazdaságtalan, hogy több évtizedes nevelés, taníttatás után milliók úgy nőnek fel, hogy reményük sincs a munkára? Ha van valami, ami gazdaságtalan, az éppen ez. Hiszen így nemcsak azt tekinthetjük veszteségnek, amit a munkanélküli részére segélyként az állam kifizet, hanem a költségek és veszteségek listája nagyon hosszú. Kezdve azzal, hogy ezen rétegek felnevelése taníttatása, értelmetlen és felesleges (volt), folytatva az életben tartás árával, hiszen másra nem elég a segély költségekkel, vagy a szegénység ily módon való újratermelődésének társadalmi költségével. A szegénység miatt elveszítjük ezt a réteget mint vásárlót és potenciális fogyasztót, ami újabb csapás.

S e gazdasági bajok még el is eltörpülnek azokhoz a hatásokhoz képest, amelyek a szegénység járulékos velejárói: bűncselekmények számának magas foka, az igazságszolgáltatás, a bűnüldöző és végrehajtó szervek túlterhelése. A tisztességes emberek, áldozatok traumája, a társadalmi feszültségek erősödése, a szélsőséges nézetek előtérbe kerülése stb. A társadalom olyan ördögi spirálba kerül, ahonnan csak nagy áldozatok árán és hosszú idő alatt lehet kikecmeregni. Ezek a veszteségek, áldozati költségek jóval meghaladják azt a hasznot, amit az olcsóbb, kínai termékek megvásárlása által elérünk.

A kínai vezetők okosan gondolkodnak. Felismerték, milyen csapdahelyzet alakulhat ki a két említett fejlett gazdasági régióban a tőkekihelyezésből vagy -kirablásból. Felismerték, hogy miközben az államok elszegényednek, kiadásaik nőnek, hiszen a munkanélküliek egyre növekvő táborát valamilyen szinten támogatni kell.

Ezért a hatalmas külkereskedelmi és fizetési többletből már, mint jótevő befektetők visszacsurgatnak valamicskét államkötvény-vásárlásba, cégvásárlásba, befektetésekbe. A kínai vezetők tudják, hogy ezáltal több legyet is ütnek egycsapásra.

Valóban segítenek ideiglenesen a bajban lévő kormányokon, hiszen vásárolnak államkötvényt. Segítenek a munkahelyteremtésben, amely által befogják annak a száját, aki esetleg ágál a kínai hegemónia terjedése ellen. Ezek a lépések, amelyek pillanatnyilag gazdaságiak, könnyen elérhetnek egy olyan mértéket, ahol átcsapnak politikai befolyásszerzésbe.

S míg a kínaiak csendesen építik egész világra kiterjedő befolyásukat éppen abból a pénzből, amelyet a két említett régió pénzéhes kapitalistáinak tőkéjéből profitálnak, esténként egy kis rizsbort kortyolgatva eltűnődnek azon, milyen szép is lesz, amikor Kína partjait három óceán mossa.

Jut eszembe: az oroszoknak is egyre jobban megy és ők már az eszmével is felhagytak. Lehet, hogy maholnap olyan traszparensek jelennek meg nálunk, hogy ruszkik vissza?

Pálfi Jenő Szigetszentmiklós