És ezzel azonmód eleget is tesz Navracsics Tibornak, aki e nap reggelén – miközben közli, hogy nem olvassa a lapok véleményrovatait – egy rádióinterjújában éppen azt nehezményezi, hogy a magyar sajtó nem vonatkoztatja magára a brit sajtóbotrányt. Hiszen – szerinte – a kérdés hibásan mindig csak úgy merül fel, hogy a politika húsz év alatt tönkretette a médiát, pedig azt is meg lehetne kérdezni: és a média mennyire tette tönkre a politikát?

Meg lehet kérdezni ugyan, de sajnos, bármily furcsa, mindkettőről a politika tehet.

Főként a Fidesz politikája, amely azt gondolta, hogy 2002-es bukását az ellenséges médiának köszönhette (amiként persze mindig minden bukó politika a tükröt akarja széttörni első és majd a többi dühében), ezért óriási nyilvánossághálózatot hozott létre magának, ráadásként kisajátította a teljes közmédiát, és éppen azon van, hogy a nem hozzá tartozó, magánkézben lévő médiumokat is rövid pórázon tartsa a médiatörvénnyel.

A mostani közmédia-elbocsátásokkal sem az a baj, hogy szükségtelenek lennének az észszerű átszervezések, akár tömeges elbocsátások. Hanem az, hogy nem azt rúgják ki ilyenkor, aki fölösleges, hanem azt, aki a hatalom számára az, s akinek így kell mennie, annak végképp nincs hová. A hatalomhoz képest másként gondolkodó immár alig lel felületre, ahol kifejthetné nézeteit.

Az utóbbi húsz évben a politika felismerte a „kor szorítását”: bulvárosodik, hogy mind szélesebb kört érjen el. A bulvárpolitizálást – egyébként is a bulvár általában jobboldali, míg a közéleti sajtó tipikusan baloldali-liberális a világon – hatásosabban gyakorolja a jobboldal, mint a baloldal.

A jobboldali média a hatalom e bulvárigényét kiszolgálva még rá is tesz egy lapáttal, amikor a komoly politikai napilapnak öltözött Magyar Nemzet a brit lapügy kapcsán az „erkölcstelenség mocsaráról” értekezik, miközben maga napról napra revolverezi a hatalom ellentáborát, feltételezve, hogy saját közönsége ellenzéki vért akar látni. (Ha már rászoktatták, persze akar is.) Sebzett vadként üldözi – mondjuk –az esztergomi polgármestert, csak mert le merte győzni a városának hihetetlen károkat okozó, de a Fideszben sérthetetlen ellenfelét. A Nemzet nemcsak maga mögött tudja a hatalmat, de torkán érezheti tenyerének szorítását is. Ez lehet az oka a túlteljesítésnek.

A (nyugati) bulvárlapok botrányaiból komoly újságnak nincs mit tanulnia, mert eleve nem nyúl ilyen eszközökhöz. Ha mégis van tanulság, akkor csak az: figyeljünk nagyon, nehogy a hatalom, kihasználva a botrányt, pórázra köthesse a kritikus sajtó maradékát. Ennek egyik célja továbbra is, hogy lerántsa a leplet a hatalom minden titkáról. Ha ez a politika tönkretétele, ám legyen.