Gátat a demagógiának– a Római-parton is!

Az elmúlt időszakban számos cikk, hozzászólás foglalkozott a Népszabadságban a Római-part árvízvédelmével (Mobil a Rómain?, 2006. december 2.; Mobil gátat a Római ra!, 2007. január 11.; Gátat a gátnak, 2011. június 10.; Nyúlgát, 2011. július 6.).

A néhány szakmai érv és információ szinte eltűnik az indulatok hálójában. A vita látszólag a gát helyéről szól, és nem a lényegről. Budapest észak-nyugati „kapuja” szinte nyitva van, ha egy nem várt árvíz jönne. Sok más természeti katasztrófa igazolja, hogy utólag magyarázzák, miért volt „nem várt” nagyságú a csapás! Kell az árvízvédelem. Az is igaz, hogy ez közfeladat, hiszen fel sem merül, hogy például a Margit híd és a Lánchíd között az árvédekezést az ott lakók fizessék. Emlékszünk a homokzsákokkal magasított, védett felső rakpartra?

A római-parti új gátnak nemcsak a Duna és a Királyok útja közötti – ahol ma egy minden elemében elavult, és mindenképpen megoldást igénylő, eredetileg „nyúlgátnak” épült földmű van – területet kell megbízhatóan védenie, hanem a teljes mögöttes városrészt is. A mobil gát azt jelenti, hogy csak akkor és olyan magasra építenek előre gyártott elemekből gátat, amikor azt a Duna kikerőszakolja. Máskor csak lyukak vannak – lefedve – a földben, amibe bekerülnek egy telepen tárolt oszlopok, és közéjük a gátelemek. Egy ilyen műszaki megoldás jöhet szóba a Királyok útja mentén is, mert másra nincs hely, szerencsére. Tehát ez nem drágább vagy olcsóbb kérdés. Marad a „hol épüljön?” (ál)vita.

A főváros méltatlanul lepusztult Duna-partja valójában a Római.Nem az erőltetett Újpesti rakparti „plázs” vagy a belvárosi kőpartok.

Amit védeni kell, az a biciklizésre, sétálásra kialakított Dunapart és minden, ami „mögötte” van. A mobil gát, mint műszaki létesítmény, egy jól bevált eszköz, számos helyen használják a világban, de a Duna mentén is. Nálunk az indulatokat az kelti, hogy a néhány – valóban vitatható módon létesült – fejlesztés „ingyen” jut védelemhez. Ettől értékesebb lesz. Igen. De értékesebb lesz minden, ami ott van: a csónakházak, a Római Teniszakadémia, az őslakosok házai, a lángossütő és sok minden más. És értékesebb lesz minden lepusztult négyzetméter, ami vonzza – vonzaná – a vállalkozókat, ezzel életet lehelve a senki által nem vitatott értékű partszakaszba.

A „gordiuszi csomó” könnyen átvágható, hiszen valójában nem is létezik. A most zajló jogalkotási lendületben csak egy halk suhintás, és kimondható, hogy minden helyrajzi szám tulajdonosa kap egy olyan határozatot, amely – megfelelő ingatlanfelmérést követően – rögzíti az aktuális (árterületi) értéket. A tulajdonlapra is rákerül. Aztán megépítjük a mobil gátat, és az ingatlanok ára emelkedik.

Az odasuhintott jogszabály kimondja, hogy az első tulajdonosváltásnál a „rögzített ár” és a vételár közötti különbözet mekkora része „illeti meg” a közösséget, mert a mi pénzünkből épített gát tette értékesebbé. (Emlékszünk az értéknövekedési adó és hasonló tervekre? Miért ne!)

És az igazságérzék is védetté válik, nem csak a Duna-part. És ha lehet, még azelőtt, mint a Duna dönt! Gátat is!

Dr. Angelus Róbert Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.