Amennyiben csak annyi történik, hogy a következő választásra összeáll valamiféle technikai szövetség, és az azt követőre tervezett „sportszerű” választások után visszaáll az ország vezetését ellehetetlenítő pártokrácia, akkor készülhetünk a jelenlegi politikai rendszer bebetonozódására.

Ha igazat adunk a balhíreknek, hogy az első rendszerváltás megbukott, akkor hozzá kell látni a második előkészítéséhez. Nem alkalmi választási szövetségre, hanem új nemzeti kerekasztal-tárgyalásokra van szükség. A két kerekasztal között az a különbség, hogy az elsőn a megelőző rendszer tárgyalt a békés átmenetről az azt megdönteni szándékozó ellenzékkel, a másodikon viszont a mostani rezsim ellenfeleinek kell egymás között megállapodniuk arról, hogy milyen rendszerrel fogják felváltani a mostanit. Új szereplőkre és arcokra van szükség.

A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokra készülőknek tisztában kell azonban lenniük azzal, hogy a jelenlegi kétharmaddal operáló rendszer nem azért jött létre, mert a választók tudatosan őket akarták, hanem azért, mert azokat, akik korábban kormányoztak (beleértve az Orbán–Torgyán-kormányt is), nem akarták. Kontraszavazás volt ez a javából. A csalódottak egyre növekvő táborát azonban nem szabad ismét becsapni. Először tehát arról az új rendszerről kell megállapodni, amellyel a jelenleg uralkodó kurzus leváltható. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy még ismerjem De Gaulle ötödik köztársaságát. Az algériai válság közepén visszahívott hazafinak volt bátorsága ahhoz, hogy Algír főterén szembenézzen az üvöltő sokasággal, és utána azt cselekedje, amivel egy időre visszaállította Franciaországot oda, ahová ő azt megálmodta.

Mivel nekünk nincs ilyen kivételes tehetségű államférfiúnk, nekünk kínnal-keservvel egymás gyarlóságain felülemelkedve kell megállapodnunk a magunk ötödik köztársaságáról. A koalíciós kormányzási formát el kell felejtenünk. Nem a Fidesz, hanem ez vezetett a „fülkeforradalom”-hoz. Olyan erős, „kipofázásmentes” kormányzásra van szükség, amelynek vezetője és minisztereinek magja mélységesen demokrata, és rendelkezik azzal a képességgel, hogy a kölcsönösen kialkudott demokratikus rendet betartsa, és be is tartassa. Ha ezt a fogalmat nem járatták volna le, azt mondanám, hogy az igaz demokraták, köztársaságiak és hazafiak „demokratúráját” kellene megalkotni.

És még valamit: nem vagyunk egyedül, Európa velünk van.

Dr. Mikósdi György Budapest