A miniszterelnök élesen fogalmazott, de a jelek szerint jól lépett. Pedig azzal, hogy „a mi határozott tulajdonosi álláspontunk szerint semmilyen szerződésmódosításhoz nem járulunk hozzá, amely a horvát olajtársaság és a magyar olajtársaság között jött létre”, akár tengelyt is akaszthatott volna horvát kollégájával, Jadranka Kosorral. Hisz a szintén jobboldali horvát kormány – a mindig jól értesült ottani sajtó szerint – inkább az INA irányítását Mol-kézbe adó szerződés felbontását szorgalmazná.

De a horvát kabinet kitért. Az INA Jadranka Kosor bizalmasának számító, magyar származású felügyelőbizottsági elnöke, Davor Stern azóta olyannyira visszavett Mol-ellenes harciasságából, hogy az már-már pálfordulásnak tetszik.

Bár horvát részről eddig sem hallhattunk konkrétumokat: sok a névtelen sajtóértesülés, a hivatali kellemetlenkedés, a feltételes mód. Inkább csak érezzük, mint tudjuk, hogy a Mol – mióta tavaly év végén formálisan is fel kívánta vásárolni a többséghez szükséges részvénymennyiséget – már nem kívánatos befektető déli szomszédunknál.

Ennek látható oka nincs, a Mol semmi különöset nem csinált: részvényt vásárol, fejleszt és profitot akar. A háttérokok sem egyértelműek. Kosorék talán valóban tudnak valamit a párt előző garnitúrájának piszkos ügyeiről, aminek kiteregetésétől választási voksokat remélnek. De alig nőtt a támogatottságuk. A két ország aktuális pártfinanszírozóinak közös tapasztalata lehet, hogy korrupt pénzek hatékony felhasználásával – szolgalelkű sajtóorgánumok pénzelésével – több voks szerezhető, mint a korrupció elleni szép, de pénzapasztó küzdelemmel.

Kérdés, mit ért Orbán Viktor azon, hogy a miénk. A kormány az adófizetők több mint ötszázmilliárd forintjából megvette a Mol 22 százalékát. Ezt az azóta elszenvedett hatalmas árfolyamveszteség ellenére mindenki üdvözli: Davor Stern és Hernádi Zsolt Mol-vezér is. Pedig a miniszterelnök azzal, hogy az INA-nyomozás magyar vonatkozásai iránt érdektelennek bizonyult, arra utal, hogy a Fidesz „kiállt” a hozzá üzletileg és értékrendjében is közel álló Hernádi mögül. Fidesz-körökben meglepő egyöntetűséggel várják Hernádi távozását, s azt, hogy az utódról a Fidesz gazdasági hátországának vezéralakjai dönthessenek. (Hernádinak viszont állítólag még nem tetszik az ötlet.)

Szomorú, de ha jó pénzt hozó olajcégről van szó, a két érintett európai ország egyikében sem érzékelhetőek biztos normák, szabályok, határok, hatóságok, elemzők – csak erőcentrumok, amelyek mögé mindenki beáll.