Dacára az amerikai és pakisztáni tábornoki kar, valamint a CIA és az iszlámábádi ISI (Összhaderőnemi Felderítő Szolgálat) közötti több mint intim jó viszonynak, az Obama-kormány annak a bizonyos „erőteljes támogatásnak” az elmaradása miatt kénytelen volt a végső eszközhöz folyamodni: megzsarolta a pakisztániakat. A nekik szokás szerint „járó” évi kétmilliárdos katonai támogatásból lecsípett 800 milliót, ami, ha azt tekintjük, hogy valamilyen részben tábornoki zsebekben, plusz a pakisztáni állami költségvetés (polgári) fejezeteiben landolt eddig, súlyos érvágásnak tekinthető.

A hatás azonban kétséges. Az iszlámon alapuló – de nem iszlamista, hanem világi – állam ugyanis nem banánköztársaság, megvan a népességéhez és erejéhez (atomfegyver) illeszkedő öntudata. Tudja, hogy ha Amerika békét akar Afganisztánban, akkor az ő szolgálatai nélkülözhetetlenek. És az amerikaiak, akik Afganisztánban állomásozó erőik harmadának a visszavonására készülnek, hónapok óta hiába várják, hogy megindul a pakisztáni hadsereg nagy támadása a tálibok hátországát, utánpótlási bázisát képező északnyugati határterület, Vazirisztán ellen. Ígéretet bőven kaptak, cselekvést semmit. Türelmetlenek lettek. A pakisztániak nem érezték e türelmetlenséggel adekvátnak, hogy pilóta nélküli repülőgépek röpdösnek Vazirisztán fölött és bombáikkal általában több civil életet oltanak ki, mint ahány tálib támaszpontot megsemmisítenek. „Népünk érzületeit is nézni kell”, mondta erre Pakisztán washingtoni nagykövete. Ezek az érzelmek zömmel iszlamisták. Pakisztánban nem tört ki örömünnep, amikor amerikai kommandósok megölték rejtekhelyén Oszama bin Ladent. Inkább úgy érezte az ottani nép, hogy az amerikaiak azt csinálnak Pakisztánban, amit akarnak.

Valójában azonban Pakisztánban az ISI csinál azt, amit akar. Ez a szervezet a szovjetek ellen Afganisztánban megvívott közös amerikai–pakisztáni–dzsihadista háború óta olyan fokon szövődött egybe különféle iszlamista szervezetek prominenseivel, használta ezeket nem csak a szovjetek, hanem az ősi ellenség, India ellen is, hogy a „gonosztól”, amelyik beléje települt, nem tud szabadulni. Márpedig, amíg ki nem irtja magából, amíg nem változtat saját, külön bejáratú államrezonján, miszerint az ellenséges Indiát egy baráti, iszlamista Afganisztánnal kell kiegyensúlyoznia, addig semmi sem változik, még akkor sem, ha a laikus pakisztáni állam ellenségként kezeli a hatalmát vérrel, merényletekkel aláásni próbáló iszlamistákat.

Az ISI parancsnoka elfutott Washingtonba, majd híre jött, hogy Amerika növeli a Pakisztánnak szánt polgári segélyprogramját.