Azt hiszem nem tódítok, ha azt mondom, hogy az Európai Unió megkönnyebbülten vette tudomásul az elnökségben bekövetkezett tisztváltást (Magyarország helyett Lengyelország) még anélkül, hogy a lengyelek bármi jót cselekedtek volna. Ha cselekedtek is, az mindenne kmondható, csak nem jónak, hiszen a „szénfüggő” Lengyelország akadályozta meg, hogy az unió 2020-ra ne 25, hanem 20 százalékkal csökkentse a légszennyező (és ebben a minőségében az általános felmelegedésért is felelős) szén-dioxid-kibocsátást.

Hungarian Prime Minister Viktor Orban (L) and Poland's Prime Minister Donald Tusk smile at the end of a handing over ceremony at the Prime Minister's Chancellery in Warsaw July1, 2011. Poland takes over the European Union's rotating presidency for the first time on Friday and it has made reviving economic growth a priority as the 27-nation bloc battles the sovereign debt crisis in Greece and elsewhere. REUTERS/Peter Andrews (POLAND - Tags: POLITICS)

A megkönnyebbülés oka a bizalmi indexben keresendő. Donald Tusk lengyel miniszterelnök türelmes, kompromisszumkereső, liberális politikus. Minden okos dologban partner. Úgy működik, mint maga az unió: nem háborúzik, hanem kiegyezést keres. Társadalompolitikai nézeteiben konzervatív ugyan, de még így is azt tudom mondani: ő az a típus, akiről minálunk Orbán konzervatív, liberális, de talán még balra húzó ellenzéke is álmodik.

Nem ok nélkül. Azt a reményt testesíti meg, hogy a jobboldalon is van liberális alternatíva. Ebből fakad, hogy amikor elmondta szűzbeszédét az európai parlamentben, Guy Verhofstadt, a liberális vezér, aki annyi kellemetlenséget okozott Orbánnak, közölte a szónokkal, hogy pártjának helye voltaképp a liberális (nem pedig a néppárti) padsorokban volna. A bizalmi index másik összetevője a lengyel gazdaság sikere. Köztudott, hogy az unióban egyedül a lengyelek vészelték át a nagy válságot GDP-jük enyhe növekedésével; mindenki más recesszióba került, ki nagyba, ki kicsibe. Tuskot tehát kompetensnek tekintik gazdasági ügyekben, akár olyannak, akitől tanulni lehet.

Annak a bizonyos szűzbeszédnek a sikere abban is kitapintható volt, hogy Donald Tusk mai időkben teljességgel szokatlan „európai hitvallást” tett a „közös” mellett és az egyéni érdek ellenében. Majd hogy ki nem mondta: a nemzetállamiság ma oly népszerű reklámozása, a „saját” kisszerű védelmezése, a bezárkózás, a protekcionizmus összeférhetetlen azzal a nagy találmánnyal, amelynek unió a neve.

Tartok azonban tőle, hogy bármi rokonszenvesre sikeredett is ez a beszéd, Lengyelországnak előbb-utóbb súlyos dilemmája lesz. Az ország számára ugyanis az unió eddig igazi fejőstehén volt. Arányaiban az újonnan jöttek közül senki nem részesült anynyi jóban, mint a lengyelek. Következésképpen a lengyel érdek az, hogy az immár napirenden levő új költségvetésben (2014-től) az unió forrásai ne csappanjanak, hanem növekedjenek. E tekintetben halálbiztosan szembe kerül Angliával és Németországgal; nem kétséges, ki nyer – holnap. Továbbá: az euróövezet bajaihoz, amelyek „ráülnek” az egész unióra, Lengyelország (nem lévén eurója) hozzá se tud szólni, noha elég agresszíven szót kér magának. Előbb-utóbb megkérdik tőle, ha ennyire odaadó, ha ennyire restnek gondolja az övezet gazdagjait, mikor óhajtaná maga is bevezetni az eurót? Semmi sem fekete vagy fehér.

Úgy gondolom, hogy mivel a komoly ügyek olyan elnökségek kezéből, mint a magyar vagy a lengyel, de facto ki vannak véve, Tusk se viszi, viheti többre, mint Orbán csapata. Számára széles mozgástér talán csak a szomszédsági kapcsolatokban van. Lengyelország minden követ meg fog mozgatni hatalmas és a lengyel befolyástól egyáltalán nem mentes szomszédja, Ukrajna érdekében: legyen az új társulási szerződés vagy szabad kereskedelmimegállapodás az unió és az ukránok között. Varsónak ez legalább annyira fontos, mint Magyarországnak az, hogy Romániát az uniós tagok között tudja vagy hogy Horvátországot besegítse. Stratégiai érdek.