Egy mélygarázs normális országokban nem több, mint lyuk a földben. Magyarország viszont különleges hely: itt az autótároló is lehet súlyosan politikai, mi több, ideológiai kérdés. Vegyük például a Kossuth teret, a főváros kétségkívül legnagyobb VIP-parkolóját.

Úgy három évvel ezelőtt, amikor épp a Gyurcsány-kormány akarta parkosítani a jeles közterületet, két komoly érvet sorakoztatott föl a terv ellen az akkori ellenzék: a mélygarázs fölösleges presztízsberuházás, akárcsak a kormányzati negyed; a park valós célja, hogy megakadályozza a Kossuth téren való tüntetést, és persze hogy majd úgyis lopnak. Most viszont, hogy az Országgyűlés mintegy alulról jövő kezdeményezésben, kormánypárti frakcióvezetők javaslatára kéri föl a kormányt, hogy hozzon létre mélygarázst és parkot a Kossuth téren, merőben más a helyzet. Immár haladéktalanul vissza kell adni a tér „képzőművészeti arculatát”, majd ezzel a kiglancolt térrel egy olyan Országházat kell övezni, amelyen – az átkos múlt örökségeként – nem osztoznak a képviselők a miniszterelnökséggel.

Hogy a képzőművészeti arculat helyreállítása kimerül-e majd abban, hogy a teret lezáró mai kerítéseket visszacserélik a korábban dívó, jelképes kovácsoltvas korlátokra, vagy netán szoborrevízió is várható, és Tisza István végül csak legyűri Károlyi Mihályt – habár nyilván nem a Jobbik, hanem valamiféle „örökségvédelem” méltánylandó kívánságára –, azt csak találgathatjuk.

Arra viszont akár fogadást is köthetünk, hogy ha ennyire demokratikus módon már határozat is született róla, akkor előbb vagy utóbb az Országgyűlés visszanyeri szuverenitását a Parlament épületében. Amit valahogy úgy kell elképzelni, hogy ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem pusztán a felvilágosodásban gyökerező tradíció által, hanem fizikailag is elválasztatik, és egyetlen miniszterelnöki főtanácsadóba se botolhat bele a jámbor honatya az országház folyosóin, akkor egyszer és mindenkorra vége lesz a demokrácia megcsúfolásának.

Soha többé nem fordulhat elő, hogy képviselők saját javaslatként nyújtsanak be többszáz oldalas, a kormány által kompilált törvényszövegeket, csak azért, hogy választóik – a „társadalom” – semmilyen módon ne hátráltathassák a jogszabály elfogadását. Elképzelhetetlen lesz, hogy komplett frakciók megszavazzanak bármit, aztán annak az ellenkezőjét is, csak mert a hűség és az egzisztenciális függés nem a választókhoz, hanem a hatalomban összeolvadt párt- és országvezetéshez köti őket. Nem asszisztálnak az alkotmányosság korlátozásához, a jogbiztonság szétzilálásához azt remélve, hogy soraikból kiemelkedett uraikkal együtt ők is a hatalomban maradhatnak.

A Kossuth téren egyébként tényleg a legfőbb ideje rendet rakni. Kezdetnek elég a park és a mélygarázs. Aztán jöhet mindaz, amit 1937-es bédekkerében oly érzékletesen írt le Megyery Ella: az Országház minden ízében „azt a történelmi Magyarországot érezteti, amelynek ez a pazarlón pompás országpalota valamikor az igazi tükre és megszemélyesítője volt”.