Egy törvénymódosítás nemcsak a közvetlen leszármazottak, hanem az oldalági atyafiak (testvérek, majd azok gyermekei, unokái) között is lehetővé teszi az illetékmentes birtokátadást. Az átadó ilyen esetekben is igényelhetimajd a vagyonátadási támogatást, ami egyfajta gazdanyugdíj: összege kellően nagy gazdaság esetében akár az évi négymillió forintot is elérheti, de a havi járandóság a minimálbér negyedénél kevesebb nem lehet.

A módosítás illeszkedik abba a kormányzati célrendszerbe, amelyminden lehetségesmódon segíteni kívánja a hatalomnak kedves családi gazdálkodást, másrészt beismerésértékű is. Apáról fiúra ugyanis a vártnál kevesebben íratták a birtokot. Az egy éve létező, kedvezményekkel segített „hivatalos” gazdaságátadási lehetőségnek a célját nem érték el. A fiatalok kevésbé lelkesednek az egyéni gazdálkodásért, mintsem azt az agrárpolitika irányítói szeretnék.

A hazai vidék- vagy szűkebben agrárszociológia egyik legkényelmetlenebb tényezőjéről beszélünk. Az aktív egyéni termelők, családi gazdaságot vezetők zöme statisztikai zsargonnal élve „ötven pluszos”, alig tíz százalékuk harminc év alatti. Az okok ismertek: a megváltozott szokások – legelőbb is a mindennapos munkától való hosszabb-rövidebb ideig tartó elszakadás igénye.

Márpedig a gazdaságot gyakorlatilag nem lehet otthagyni. A közgazdászok ehhez azt teszik hozzá, hogy a kényszerekkel teli életforma sem összegben, sem „ütemezésben” nem hoz olyan jövedelmet, amely egyrészt fedezné a mindennapos és általánossá vált kényelmi szolgáltatások (az internettől és mobiltelefontól kezdve a gázfűtésig) árát,másrészt olyan vagyongyarapodást sem tesz lehetővé, amely megalapozhatna egy későbbi nyugodt, „levezető életszakaszt”. Egyszerűbben: a gazdálkodás ma ritka és kiszámíthatatlan hasznot hoz, ellenben irdatlan kötelezettséggel és akár a teljes bukást is eredményezhető kockázatokkal jár.

Létezhet persze olyan agrárpolitika, amely ezt a dilemmát óriási támogatással és a piaci viszonyok célszerű torzításával feloldhatja, de mi egyelőre nem vagyunk elég gazdagok ehhez. Nálunk egyelőre csak azok a családi agrárérdekeltségek gazdagodnak, amelyek korszerű vállalkozásként működnek, semmint a most elképzelt értékőrző mikrogazdaságként. Ez utóbbiak mesterséges szaporításával lehet kísérletezni, de ettől csak az azonos bajokkal küszködő piaci szereplők száma lesz nagyobb.