Ezért a rendszerváltás után az átlagos magyar választó keveset érzett a megélhető szabadság felszabadító élményéből, annál többet az új rendszer által teremtett bizonytalanságból, állítja Gyurcsány Ferenc. A szerző gondolatát még tömörebben fogalmazza meg Ferge Zsuzsa, aki kijelenti, hogy a rendszerváltással nem nyertünk annyi szabadságot, mint amennyi biztonságot vesztettünk. Ez a tény is azt eredményezte, hogy 1996-ban széles körű felmérés alapján a magyar lakosságnak csak egyhetede támogatta a piacgazdaságot. Azóta sajnos a piacgazdaság még több negatív hatása erősödött meg. Ezt a sajnálatos eredményt a politikai túlburjánzás is elősegítette. Csáki Csaba akadémikus 1995-ben akadémiai székfoglalójában a magyar mezőgazdaság helyzetét elemezve rámutatott arra, hogy az Antall-kormány időszakában a politika tönkretette az agráriumban a gazdasági racionalitást. Sajnos, igaza volt.

A politika túlburjánzása a jelenben is folytatódik, mert pl. a kormány a közgazdászok, szociológusok egybehangzó véleményeként elhibázott egykulcsos személyi jövedelemadót valósított meg, ennek hatására a 300 ezer forintnál kevesebbet keresők körében úgy kívánja korrigálni a helytelen lépését, hogy a munkaadókat béremelésre szólítja fel. Ez a gazdasági racionalitást csökkenti. Az ilyen ötleteket szülő politikusoknak ajánlom Kapás Judit egyetemi tanárnak és Czeglédi Pál szerzőtársának a Közgazdasági Szemle júniusi számában megjelent tanulmányát, akik a gazdasági és politikai szabadság összefüggését elemzik. (Czeglédi Pálról február 10-én írtunk az Arcokban – A szerk.) A szerzők gazdag irodalmi háttérrel rávilágítanak arra, hogy a gazdasági és politikai szabadság együtt jár, egymást erősítve fejlődik. Ebből egyenesen következik, hogy a gazdasági szabadság csorbítása gyengíti a politikai szabadságot is. Az sem mellékes, amit a szerzők kifejtenek: „a gazdasági szabadság pozitívan hat a jövedelemre és a növekedésre. A magasabb gazdasági fejlődés kedvez a demokratikus intézmények kialakulásának”. Hazánkban az a veszély fenyeget, hogy nemcsak a gazdasági szabadság gyengítése, hanem a politika túlburjánzása is veszélyezteti a demokráciát.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az államnak az igazságosság érdekében tétlenül kell szemlélnie a gazdasági folyamatokat, mert csak az állam képes a piac által létrejött jelentős elosztási igazságtalanságokat tompítani. Ezt csak progresszív személyijövedelemadó-rendszerrel lehet valóra váltani.

Dr. Takács Imre szakközgazda