Nehéz volna támadhatatlan érveket felvonultatni arra, miért szolgálja ez a magyar adófizetők érdekét. A Mol esetében sem sikerült, de a motiváció egyértelmű volt.

Ez esetben egyelőre nemhogy a motiváció nem egyértelmű, a kormány szándékai sem azok.

Pedig számos respektálható indok létezik arra, hogy egy stratégiai cégben az állam befolyást biztosító részesedést szerezzen.

Ilyen lehet a piacvédelem, a fogyasztók érdekeinek védelme, ne adj’ isten az árak befolyásolása. Igaz, ezekre az államnak szabályozó eszközei is vannak.

Mivel a reprivatizációnak egyetlen lehetséges útja manapság a vásárlás, nem mellékes az ügyletek szaldója sem: mikor térül meg a befektetés, és milyen hasznot hajt? Jó osztalék esetén a bevásárlás előbb-utóbb busás hasznot is hozhat. Ezt nevezheti a minisztérium üzletfejlesztési politikának, amely felváltja a felelőtlen privatizációt.

A szaldó azért sem lényegtelen kérdés, mert az ország jelenlegi helyzetében a kormány minden ilyen bevásárlást hitelből kénytelen finanszírozni. S okkal merül fel a kérdés, hogy az üzletfejlesztési politika hogyan egyeztethető össze az államadósság elleni háborúval. (A szerk.)