Médiaháború 2.0
Pedig lehet, hogy közben megváltozott a világ. A géppuskák korában csak elmeháborodottak vezényelhettek frontális lovasrohamot (azért az első, sőt a második világháborúban ez is előfordult), a briteknek hiába volt egy csomó remek csatahajójuk, a múlt század derekára az óceánokon már a tengeralattjárók és a repülőgép-hordozók domináltak.
A Fidesz fölöslegesen foglalta el az MTV-t, a Duna Tévét, az MTI-t meg a Magyar Rádiót. Ha az emberek 2014 tavaszára nem érzik, hogy az életük jobb, mint volt 2010-ben, akkor nem lehet majd bemagyarázni nekik az ellenkezőjét. Akkor újra fülkeforradalom lesz. Hiába dobják be a postaládákba, osztogatják a metrón az ingyenes propagandalapokat, hiába vásárolnak föl médiumokat, hiába gyűrik maguk alá azt, ami elvileg mindannyiunké kellene, hogy legyen. Hiába folyik tegnaptól patakokban a vér a kormányrádió és -tévé ajtaja alól, hiába tesznek tönkre százszámra tisztességes embereket. Hiába gondolja a jobboldal, hogy most végleg eldönti a „médiaháborút”, és hiába dől majd a szolgaivá züllesztett médiumokból, hogy a hatalom remekül teszi a dolgát. Az emberek tudni fogják, ha ez nem igaz.
Még akkor is, ha ezzel párhuzamosan lehetetlenné próbálják tenni a független sajtó működését. Például, ha a kormány a médiahatóság útján elveszi a Klubrádió frekvenciáját. Ez ellen egyébkéntmai számunkban a Széchenyi-díjas Almási Miklóstól a Kossuth-díjas Zsámbéki Gáborig több száz jeles közéleti személyiség tiltakozik. Nyilván hiába, mint ahogy a hazai jobboldalnak az is pusztán a nemzetközi baloldali összeesküvés bizonyítéka, ha az Európai Parlamentben egy zöldpárti politikus a Klubrádió ügyét is beleszövi az elmúlt hónapok történéseivel foglalkozó beszédébe. Pedig gondolhatnák azt is, hogy ha enynyire fontos, hát legyen nektek egy rádiótok. De nem, a korábbi médiaháborúból ők azt a következtetést vonták le, hogy mindennek az övéknek kell lennie.
Szabad sajtó nélkül persze nincs demokrácia és szabad választás sem, de 2011Magyarországa remélhetőleg nem változtatható Beloruszsziává. Sőt sokban már 1998 vagy 2002 Magyarországára sem hasonlít. Átalakulóban vannak a csatornák, amelyeken keresztül az emberek tájékozódnak a világról és szűkebb környezetükről, ami hatással van a tudatukra is. Hiába akarja a ma regnáló hatalom visszahozni a XX. század első felét, még a másodikat sem fog sikerülni.
Az Este műsorát nem olyan régen, amikor még érdemes volt, 4–600 ezer ember nézte esténként, most, pláne, hogy áttették éjjel 11-re, már csak 80 ezer. Mire a Fidesz befejezi a hódítást, a régi erősségeknek már csak a hasznavehetetlen romjait mondhatja majd magáénak.