Uj Péter: Stafétázás banánnal, kokikkal
„A diákot támogatom, ha tanulni akar, de szembemegyek vele, ha este kokaint vásárol.” Gyurcsány Ferenc: Oldás és kötés; Népszabadság, 2011. június 24.
Orbán Viktor átadta a stafétát tíz liter tokajival, egy kokival, egy sallerral és egy baráti tarkón legyintéssel Donald Tusknak, aki egy vidám seggbe rúgással és egy csattanós tockossal köszönettel elfogadta, majd közös mellbimbócsavarás, elefántpuszi és pajeszhúzás után megkezdte munkáját a soros lengyel elnökség.
Mindeközben Magyarországon: Orbán Ráchel és Szájer Fanni átveszik a stafétát. Fogadják a kubai diákok küldöttségét a Videoton-stadionban, és az m1, m2, 3 és 4 élőben közvetíti a nagy közös Guantanamerát, amelyhez a Kínai Népköztársaság, hazánk stratégiai partnere két konténer olcsó dobozgitárral és egy Yamasaki márkájú kétkazettás magnóval járult hozzá. (Gyorsfelvétel, nyugati ultrarövidhullám, ekvalizer.)
Nagy szeretettel köszöntjük az ősi avar népet hazánk történelmi határain belül, a festői Bad Waltersdorfban, ahol is a hatezer éves magyarság jelenkori élcsapata, az Anzsi Mahacskala veszi át a stafétát, és kezdte meg edzőtáborát. A nagyszerű orosz közönség alighanem jól fogadja majd a frissen igazolt (az őshazába visszatért) magyar sztárcsatárt, Dzsudzsák Balázst, akinek ehhez minden adottsága megvan, például nem néger, így aligha dobálnak majd neki banánt, nem úgy, mint Roberto Carlosnak, aki ezen ráadásul képes megsértődni, pedig a banán igen tápláló gyümölcs, jelentős C- és B-vitamin-forrás, jelentőségét pedig mi sem mutatja jobban, hogy az emberiség első termesztett növényei között tartjuk számon, régészeti leletek bizonyítják, hogy Délkelet-Ázsiában és Új-Guineán már az időszámításunk előtti kilencedik évezredben termesztették. (A világ legnagyobb banántermelője egyébként India, úgyhogy felhívnám rá a tisztelt rasszisták figyelmét, hogy cigányozásra is nagyszerűen alkalmas.)
Persze almát még dobálhatnának a nyírségi fiúnak, esetleg szilvát, de ilyen mély kulturális antropológiai és agrárfelkészültséget talán túlzás lenne feltételeznünk az orosz szkinhedekről.
(Erről jut eszembe, hogy a minap a MOM Park újságosa előtt muszáj volt elmerengnem, hogy vajon hány európai fővárosban találnánk egy elegánsnak nevezhető bevásárlóközpont újságosstandján az angol nyelvű Elle, a Vogue és más színes divatlapok között négy-öt masszívan antiszemita kiadványt. Az egyik címlapján éppen Orbánt zsidózták egyébként, de olyan primitíven, hogy ahhoz képest Török Zsolt sajtóközleményei barokk eposzok. Persze aztán rájöttem, hogy kár itt rinyálni, meg kell látni az előremutatót, tulajdonképpen büszke is vagyok kis magyar népünkre, hogy az ennél is sötétebb középkori babonákon így-úgy azért sikerült már túllépni, például boszorkányüldöző vagy ördögűző lapokat nem nagyon lehet kapni. Budán legalábbis.)
Nem leszünk Mark Zuckerberg pulikutyája! – írja legfrissebb Facebook-bejegyzésében Orbán Viktor, aki mintha furcsa Bob Marley-frizurát kezdene növeszteni.
Azt ismerik, hogy két bekólázott műegyetemista megy éjszaka a Rákóczi úton. Szembejön velük a Gyurcsány...
