Valójában ezt a törvényhozók se hiszik. De nem jutott eszükbe jobb. Az árfolyamok elszállásából adódó többletköltséget valakinek meg kell fizetnie. Hitelt elengedni már csak pedagógiai okból sem lehetett. A bankokról már lehúztak néhány bőrt, az államnak meg a nyugdíjeinstaddal begyűjtött milliárdokból se jut mindenre. S különben is a leggyengébb szemnél pattan a lánc. Ez az adós. Az állami készfizető kezesség, illetve az árverezési kvóta is sokkal inkább a bankok érdekeit védi, mintsem a bajba kerültekét. A törvényben meghatározott számtalan határidő és százalék egyszerre pányvázza ki és teszi most még sebezhetetlenné a devizahiteleseket. Csakhogy amíg az utóbbi határozott időre szól, az előbbi nem. A lakásvesztést egyik sem segít elkerülni. Ráadásul a rövid mentőkötélbe se kapaszkodhat bele mindenki. A 90 napnál régebben nem törlesztőket eleve kizárták a programból. Aki nem adja el az otthonát maga, annak elárverezi a bank. Tegnap véget ért a moratórium, igaz, egyelőre csak egy szűk körre nézve. Egyébként is: ütemezve lehet csak árverezni, hogy ne járjon rosszul a bank, és persze az adós a dömpingértékesítéssel. Ha az állam veszi meg, akkor az eddigi tulajdonos benne maradhat bérlőként. A hitel megmaradt részét viszont továbbra is fizetnie kell. S ez már egy kompromisszum eredménye.

Fanyar öröm ez odaát is. Nagyvonalú mentőakciónak még Orbán kormánya se képes ezt eladni. De a bankok se szabadultak meg a portfóliójukat sötétítő rossz adósoktól, illetve az üzletmenetet torzító tartalékképzéstől. S hiába várnak a piac felpörgésére. A Fidesz a várakozások ellenére sem húzta elő bűvészkalapjából a kamattámogatást. A devizahitelezés időleges letiltása, majd engedélyezése pedig nem nyitott új fejezetet a hazai lakáshitelpiacon. A vásárlók óvatosabbak lettek. Többségük forintalapú hitelt választ. Ha egyáltalán.

A rendre megjövendőlt fellendülés csak nem akar eljönni. Pang a piac, az árak nyomottak. Jó üzleteket lehetne kötni, de nincs kivel. Az értékesítési idő beláthatatlanul megnyúlt. Nagy elszánás kell ma egy „eladom, majd veszek az árából egy másikat” tranzakció elindításához. Az ingatlanfejlesztők is behúzták a vészféket. A lakásépítés 1953-as történelmi mélypontjára süllyedt. A közhangulat is akkor lehetett ilyen pesszimista, mint most. Ezen se változtat a devizahitel-törvény.