Ez illúzió.

A Fidesz úgy alakítja át az intézményt, hogy őket ne akadályozza a hatalomgyakorlásban, de ha esetleg más pártok kerülnének kormányra –és igen, legyünk optimisták e tekintetben, más pártok kerülnek majd kormányra –, akkor megbéníthatja a törvényhozás működését. És megint csak: igen, senkinek ne legyen illúziója, meg is akarja majd bénítani.

A kétharmados többség valódi szándéka már tavaly nyáron kiderült, amikor úgy változtatta meg az alkotmánybírák jelölésének rendjét, hogy még csak konszenzusra sem törekszik: már a Fidesz–KDNP politikai jelöléseinél eldől, kiből lehet alkotmánybíró. A következő lépés a Lázár-csomag volt, amelynek értelmében „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti”. E korlátozásokat mindaddig fenntartják, ameddig a nemzeti termék arányos államadóssága 50 százaléka alá nem csökken.

Ilyen előzmények után csak a leginkább optimisták bízhattak abban, hogy az új alaptörvény fenntartja az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkcióját. De ez nem az optimisták ideje: az alaptörvény kimondja ugyanis, hogy rendelkezéseit azok céljával – így a benne foglalt Nemzeti Hitvallással – és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a megfogalmazás önkényes jogértelmezésre ad felhatalmazást, hiszen a történeti alkotmány alapvetően szemben áll a köztársasági államformával. A Fidesz által delegált bírák alkotmányértelmezési orientációja pedig csak akkor lenne kétséges, ha valaki még ezek után is megveszekedett optimista lenne.

Nem érdemes azzá válni.

Az utólagos normakontroll eszközét is a Fidesz kezébe adja az alaptörvény azzal, hogy ilyet csak az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány és az alapvető jogok biztosa kezdeményezhet. A parlamenti számtan ismeretében alkotmányellenesség címén az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt kellene az Alkotmánybírósághoz fordulnia, ami politikai okokból lehetetlen. Kizárólag az alkotmányjogi panasz értékelhető előrelépésként, ami lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítse az alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést. Már ha optimista az ember. Én ugyanis sokkal inkább attól tartok, hogy a Fidesz így akarja a bírósági szervezetet az általa politikailag uralt Alkotmánybíróság alá gyömöszölni.

Az utolsó lépés a testület kibővítése, létszámának tizenötre emelése.

Ezzel az Alkotmánybíróság „átalakítása” bevégeztetett. A már a látszatra sem ügyelő koalíció egyértelművé tette, csak a saját jelöltjeit fogja megszavazni. Hol vannak ma már azok a fideszesek, akik az előző kormányok alatt az Alkotmánybíróság függetlenségéért aggódtak? Ezért aztán már meg sem lepődtem a Fidesz egyik vezető politikusának válaszán arra a kérdésemre, hogy komolyan megfontolják-e az MSZP felkészült, alkalmas jelöltjének megválasztását. „Nem kötnék nagy összegű fogadást az MSZP jelöltjére, bárki is az.”

Ezt mondta. Fagyosan mosolygott. Ott ülnek majd az Alkotmánybíróságban, ott mind, ott lesz Balsai István és Pokol Béla. Mindenki mondja ki magának: ma Magyarországon alkotmánybíró lehetett az a Balsai István, aki a bíróságokat regulázta és az a Pokol Béla, aki szerint ki lehet tiltani egy étteremből valakit csak azért, mert cigány.

Itt tartunk. Tébolyul a középszer.

A szerző az MSZP Közjogi Kabinetjének vezetője