Három főpályaudvarunk közül a második világháború pusztítása kettőt megkímélt, és csak azt az egyet rombolta le, amely esztétikai szempontból egyébként is megérdemelte volna az újjáépítést. Elhelyezkedésük is elsőrangú. Aki Budapestre érkezik, egyszerre a város középpontjában találhatja magát. Gondoljunk csak bele, talán nem is kell évtizedeket várni, és Párizsból Frankfurton, Bécsen és Pozsonyon keresztül a Nyugati térre fut be a TGV, vagy az ICE, a franciák, illetve a németek nagy sebességű vonata. A Nyugati és a Keleti pályaudvar beépített nemzeti örökség, ne engedjük őket ezért sem a főváros perifériájára kipenderíteni, vagy területüket az ingatlanfejlesztésnek álcázott telekspekuláció martalékának odadobni!

Az Eiffel és Baross Gábor által megálmodott csarnokokból a síneket természetesen azok mögé lehet helyezni. Aki már járt Madridban, és látta az Atocha pályaudvart, az tanúsíthatja, hogy milyen növénykert és emberi melegség költöztethető a vaspálya elhagyott boltívei alá. Ezt szeretném látni Budapesten is. A Déli pályaudvar helyén pedig egy olyan modern üvegpalotát, amely a hosszú út után megérkezőre a Várnegyed panorámáját vetítené. Egyelőre a Nyugati pályaudvar mondatja velem: védjük meg nemzeti örökségünket!

Dr. Mikósdi György budapesti lokálpatrióta