Szigorítanak megint. Még be sem kapcsolom a rádiót, ki sem nyitom az újságot, máris a kormány parancsoló tekintete szegeződik rám.

A találékonyság, a kreativitás e téren határtalan. Mindig megtalálja a fogást, amivel meglepetést tud kelteni. Most a véradók utazási költségeinek megszorításáról jön a hír a közrádióból. A miniszteri rendelet szerint csak a behívott véradókat illeti meg az útiköltség-térítés, az is csak az állandó lakhelyükhöz legközelebb eső véradóhelyig. A költségek ugrásszerű növekedése miatt vált szükségessé az intézkedés – mondja az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője. A műsorvezető lendületbe jött, és a megélhetési véradásra is rákérdezett: hogyan áll ez ma Magyarországon? Jogos a felvetés, mert ki tudja, hányan fejik az államot a vérükért cserébe.

Talán ezrek vagy tízezrek pumpálják magukba az egészséges ételeket, italokat, vitamindús gyümölcsöket és zöldségeket, tornáznak, futnak, hogy évente négyszer négy és fél deci vért adjanak az ötszáz forintos étkezési utalványért (plusz útiköltség). A jelenség nem új keletű, már Örkény István is beszámolt róla évtizedekkel ezelőtt, Férfiarckép című egypercesében. A novella főhőse tisztes megélhetésre tett szert a véradások által, sőt, odáig merészkedett, hogy jó pénzért csontvelőt is adott (ennek részletes technikai leírását lásd a novellában). Saját bevallása szerint tízórait is kapott véradásonként, mely „kenyérből, 1 kockasajtból, 1 sertésmájkonzervből, 2 minyonból és egy üveg Bambiból” állt, és már akkor is járt útiköltség, „esetenként 2 effektív villamosjegy”. Sajnálatos módon a leleplező írást eleddig nem olvasták szakpolitikusaink.

Most azonban mindenre fény derült. A műsorvezető – aki feltehetően nemrég lapozhatta át Örkény kötetét – még azon gyanújának is hangot adott, hogy vannak olyanok, akik alkalmatlanok a véradásra, de az utazásra felveszik a pénzt. Az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője zavartan ejtette ki a száján a mondatot: előfordulhat, hogy ott és akkor derül ki az alkalmatlanság. Mert lehet olyan betegsége az illetőnek, amiről esetleg ő sem tudott. Ebben az esetben is megilleti az útiköltség-térítés.

Ugyanebben a műsorban elhangzott a megélhetési civil szervezet szókapcsolat is. Hamarosan talán megjelenik a megélhetési munkanélküli vagy a megélhetési koldus, esetleg a megélhetési gyeses anyuka, megélhetési taj számmal rendelkező megélhetési beteg, netán a megélhetési nyugdíjas fogalma is. Kell valami – mondja az egyszerű állampolgár –, amivel elfoglalják magukat a megélhetési politikusaink.