A jelek szerint kormányunk így, hunyorogva nézi a piacot, gondosan ügyelve arra, nehogy véletlenül részletgazdag képet kaphasson arról, hogy mi ma valójában a kiskereskedelem. Így ugyanis sokkal nehezebb feladat ideológiákat és kliséket gyártani. Márpedig a választások óta eltelt bő egy év ágazatot érintő ötletszerű intézkedéseiből (vagy intézkedésszerű ötleteléseiből, döntse el mindenki kedve szerint) egy hitrendszer sejlik fel, ahol a nagy áruházláncok megzabolázása úgynevezett közös nemzeti érdek, ami mindent felülír és igazol. A nagy áruházláncok ugyanis beszállítóikat, dolgozóikat aljasul kiszipolyozzák, a lejárt vagy átcímkézett importtermékeket kínáló polcaik alatt pedig egerek rohangálnak. Továbbá: tűrhetetlenül nagyra nőttek, ami kétségtelenül ijesztően hat arra, aki résnyire nyitott szemmel csak a külvilág elnagyolt kontúrjait hajlandó meglátni.

A lassan tucatnyi, kereskedők revolverezésére szolgáló törvénymódosítás, majd a legtöbb nagy céget évekre veszteségbe taszító válságadók kivetése után itt is van a legújabb ötlet: egy zavaros elvek mentén üzemelő szuperhatóság rendelkezhet majd arról, hogy ki építhet üzletet és hová. Méghozzá a fenntarthatóság jegyében, elvégre Matolcsy György delegáltjai sokkal jobban tudják a dekadens és önpusztításra hajlamos piacnál, hogy momentán hol kell fenntartani a kiskereskedelmet.

Persze itt már éppenséggel hamiskásan hunyorog a törvényhozó szeme: mindenki jól tudja, hogy az egész csak jogtechnikai fogás, a tőke szabad áramlása felett őrködő Brüsszel kicselezését szolgálja. Azonban a közös cél, a hipermarketek „nyomasztó fölényének” megtörése mindent megér. Még azt is, hogy nem veszünk tudomást a tényekről.

Arról például, hogy a hazai tulajdonú kisboltláncokban ugyanakkora az importáru aránya, mint a hipereknél. Vagy: a nagy láncoknál a dolgozók fizetése átlagosan egyharmaddal több, mint a kisboltokban dolgozó kollégáiké, azzal a kis plusszal, hogy a hipermarketek be is jelentik a dolgozóikat, ahogy az árujukról is számlát adnak. És bajosan lehetne találni olyan beszállítót, aki egy szuszra el tudná dönteni, hogy a Tesco vagy a CBA a keményebb tárgyalópartner. Egér pedig mindenütt van, kisboltban éppúgy, mint hipermarketben. Csak éppen a hipermarketekben – éppen az állandó hatósági ellenőrzések miatt – jellemző módon sokkal aggályosabban betartatják a higiéniai rendszabályokat, mint a kicsiknél.

A tényekkel való szembenézéshez politikai bátorság kell, jól bejáratott frázisok pufogtatása viszont sokszor hálásabb. Még akkor is, ha néha maga az előadó sem tudja biztosan, hogy a közönségnek éppen mitől is szűkül össze a tekintete.