A belügyminiszter ígérete – miszerint „két hét alatt rend lesz”, az ügy természetéből adódóan két hétig volt érvényben. Orbán Viktor posztulátuma – „véleménykifejezés van, botrány, balhé nincs” – egy hetet sem ért meg: a tegnapi forgalomlassítások orbáni értelemben véve balhét is, botrányt is hoztak.

A demonstrálók ugyanazt csinálták, mint a magyarországi tibetiek és Tibet-szimpatizánsok. Éltek a gyülekezési, illetve a véleménynyilvánítási jog adta, immár szűkített körű szabadsággal. Jelezték, hogy fontos dolgokban nem egyezik a véleményük a kormányéval. Ez ma balhénak számít. Ami dolgozói szempontból botrány: Magyarországon utoljára a proletárdiktatúra hatalmi elitje mert kiállni a placcra azzal a gondolattal, hogy ők a dolgozókért vannak, tehát ellenük nem lehet sztrájkolni. És azért sem ők lesznek a felelősök, ha a hasonló, demokráciákban a normál ügymenethez tartozó „balhék” a türelem fogytával valódi botrányba torkollanak.

A viselkedéskutatás egy ismert kísérlete a munkaügy jelenkori érdekütközéseit is pontosan modellezi. Kalitkában tartott galamboknak a tudósok a legváratlanabb időpontokban adtak enni. Olykor napokig koplaltatták a madarakat, máskor félóránként etették őket. A galamb okos. Előbb-utóbb megpróbálja kitalálni, miért jár a jutalom. Igyekszik azokat a mozdulatokat ismételgetni, amelyeket az etetésekkor végzett. A madarak látszólag megkergülnek, valójában racionálisan cselekszenek: a viselkedésüket a kerge gazda szokásaihoz igazítják.

A kormány hónapok óta játssza ezt a munkavállalókkal. A kalitka már elkészült – a munkavállalói jogok, a sztrájkjog és a járadékok szűkítése –, és a kabinet tudomást sem vesz róla, hogy milyen szükségleteik és jogos igényeik vannak azoknak, akiket korlátok közé zárt. Néha viszont enged egy kicsit – első pillantásra következetlenül, de egy kicsit közelebbről megfigyelve szinte kizárólag olyankor amikor jelentős erőt érzékel.

Ha ennek az lesz a következménye, hogy az ország ősszel sztrájkba borul, lehet majd sopánkodni. A Fidesz már el is kezdte, munkakerülőnek, a munkanélküliség elleni harc dezertőreinek minősítette azokat, akik a tegnapi forgalomkorlátozásban részt vettek – valójában azonban csak egy etológiai törvényszerűség nyer majd újabb igazolást.

„Tűrhetetlen, hogy a kormány semmibe veszi a sztrájkolók követeléseit, és nem hajlandó érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel” – Szijjártó Péter (ma a miniszterelnök szinkrontolmácsa) 2008 végén vélekedett így a munkaharc akkori közkatonáiról, hozzátéve: „a sztrájk alkotmányos jog, és nyilván senki nem feltételezi, hogy az alkalmazottak jókedvükben sztrájkolnának”. Azóta annyi változott, hogy a Fidesz kormányra került, és átírta az alkotmányt, meg a vonatkozó törvényeket. Ettől azonban az alapkonfliktus még változatlan: a megszorítások első számú teherviselője a munkavállalói réteg, amely igyekszik hangot adni nemtetszésének – egyelőre békésen.