Nem feltétlenül nyolcéves, ellentmondásokkal terhelt kormányzásuk okán, hanem azért, mert nekik is észlelniük kellett a társadalom tudatosabb (főleg fiatalabb) részének növekvő aggodalmát a fenntarthatóság, az energiahiány, az utódainkra hagyott hulladékhegyek miatt. Ha más nem is, de a havonta emelkedő energiaszámlák nem engedik a figyelem lanyhulását.

Az LMP fellépése mint a probléma felkent szószólója azonban ugyancsak hitelességi kérdéseket vet fel. Nem csak arra gondolok, hogy az alapítók között vannak olyanok, akik felelősek a „legzöldebb” energia, a vízierőművek végleges száműzéséért Magyarországról, noha ez több ezermilliárdos, folytonosan növekvő veszteséget okoz az országnak és értelmetlenné teszi a megújuló energiákba történő befektetéseket: a szél- és napenergiatermelés szakaszosságának kiegyenlítésére csak a vízi erőművek, tározók alkalmasak fosszilis energia felhasználása nélkül.

Nem felejthetjük el a NATO-radar optimális helyének megfúrását sem, egy olyan növény védelmében, amelyet hamarosan gazként kell irtani.

A legaktuálisabb azonban a párt atomerőmű ellenessége, a jövő legtisztább energiájának mellőzésére való törekvésük. Magyarország nem olyan gazdag, mint Németország, amely bezárja az atomerőműveit, de ott is ez csak átmeneti lehet: hamarosan eljön az idő, amikor az energiavásárlás nem egyszerűen pénz kérdése lesz.

Nem lehet elvitatni az LMP elkötelezettségét a zöldügy mellett. De dogmák és előítéletek mentén haladva lehet nagyokat tévedni is.

Például egy év Fidesz-kormányzás után az „MSZP hatalmas hitelességi deficitjéről” beszélni olyan, mintha a szerzők most szálltak volna ki a Mars-űrhajóból és fogalmuk se lenne,mi történt itt egy év alatt. Az MSZP (és főleg Bajnai) kormányzása mára a demokrácia, a professzionalizmus, a racionalitás mintaképe lett, amire mindenki nosztalgiával emlékezik.

A szerzők által felvázolt ökopolitikai konszenzus, mint a Fidesz elleni összefogás kerete igencsak pozitív ötlet, és egyben sürgető is: három év múlva minden eddiginél szorosabb együttműködésre lesz szükség a diktatúra felszámolására, és addig is arra, hogy egymás szurkálásával fokozatosan leálljanak az ellenzéki pártok.