Az ősz szolga tehát majd Amerikában panaszkodik a hazai állapotokra, és csak remélni lehet, hogy Deutsch Tamás európai (sic!) képviselő nem pötyögi bele a Twitterébe az első dolgot, ami erről eszébe jut, mert akkor megint kénytelenek leszünk megglosszázni, mint tegnap, amikor sz.rháziaknak titulálta a Hillary Clintonhoz levelet intéző honfitársait.

A ma hazánkba érkező amerikai külügyminiszter nyilván nem fogja egyetlen kézmozdulattal kijavítani, amit Orbán Viktor az elmúlt tizennégy hónapban tönkretett. Ebben az értelemben teljesen fölösleges ez a panaszos levél, bár az aláírók egy részének erről már van tapasztalata, hiszen nem először próbálja így kifejezni elégedetlenségét. Zömük a Kádár-rezsimben kezdte a tiltakozást, akkor is merőben jelképesen, a siker vagy legalább a megértés esélye nélkül, mint ma. Vannak ugyanis szituációk, amikor egyrészt nincs más csatorna, másrészt nem lehet csöndben maradni: muszáj levelet intézni valami külföldi notabilitáshoz, az ENSZ-hez vagy az amerikai külügyminiszterhez, így legalább hall a véleményükről Deutsch, és talán az újság is ír róla valamit.