Az övezet rabjai
Kihajóztak, már akik tehették. Pár hajót visszafordítottak, de van olyan jármű is, amelyet perrel akar visszakényszeríteni egy kanadai-izraeli állampolgár. Az előző hajóraj Törökországból indult, hogy segélyt vigyen a blokád alatti Gázába. A flottillát egy török vallási alapítvány szervezte – hiteles vélemény szerint bírták Erdogan miniszterelnök rokonszenvét. A hajókon több politikus is volt, német és izraeli képviselők, újságírók, de került egy holokauszttúlélő is.
A mostani utaslista is érdekes, az egyik hajon utazik Alice Walker afroamerikai író, költőnő, a polgárjogi küzdelem egykori harcosa. Ő egy nyilatkozatában nemrég Izraelt és az Egyesült Államokat is terrorista államnak mondta. Izrael megállapodott Egyiptommal, hogy a hajók rakományát El-Aris kikötőjéből hajlandó átszállítani Gázába. Az izraeli haditengerészet javában gyakorolta a hajórajjal kapcsolatos elfogási műveletet.
A tavalyi akció sokba került presztízsben és a török–izraeli viszonyban is károkat okozott. A hajóraj blokádtörő művelete a gázai lakosság megsegítését szolgálná. Milliónál többen laknak egy aprócska földdarabon. Gigászi menekülttábor az egész sáv, amelyet külföldi segélyek és a rokonok hazautalásai tartanak fenn. A kormányzatot a Hamasz gyakorolja. Ez az iszlámra hivatkozó palesztin nacionalista párt és hadsereg, deklarált célja Izrael felszámolása, zsidó lakosainak elűzése.
A Hamasz az arab forradalmak és felkelések idején vesztett népszerűségéből. Ugyanis továbbra is a hagyományos vágóképeket szolgáltatja a médiának: Kalasnyikovval hadonászó borostás férfi, zokogó és fenyegetőző nő, síró, vagy éppen halott gyerek, szemben bősz izraeli katona állig sisakban. Az arab tavasz viszont egy XXI. századi, fiatal világot hozott elő, amely zászlóégetés, átkozódás nélkül képes artikulálni céljait, és elsősorban odahaza akar demokráciát, jólétet. Ezzel együtt Gáza helyzete vérlázító, az ottaniak többsége embertelen életét él. Tragédia, hogy amikor szavazataikkal leváltották a korrupt, züllött másik brancsot, egyben a hatalomba ültették a rajtuk uralkodó fanatikusokat.
A rendezés zsákutcába jutott. A hivatalos izraeli álláspont szerint téves és káros, ha a palesztin politikusok az ENSZ-ben kívánnak államiságot szerezni, ahelyett, hogy Benjamin Netanjahu kormányával közvetlen tárgyalásokon állapodnának meg. Három út lenne: 1. A Hamaszé, a pusztítás és a fegyveres harc útja; 2. Az államépítés és külső nyomás, azaz a világszervezet által elismert palesztin állam létrehozása; 3. Alkudozás Netanjahuval, akinek javaslatai a legtöbb palesztin számára elfogadhatatlanok. Politikai és választói bázisa nem képes megállapodni, nem kíván palesztin államot, és nem akar lemondani a megszállt területekről. Netanjahu miniszterelnök akar lenni, nem béketeremtő. Izraelben „boom” van, az ország gigantikus, bekerített Szilícium-völggyé lett, az új, amerikanizálódott nemzedékek szinte le is mondtak a béke lehetőségéről.
A mostani hajókon lesz 26 zsidó is. Eközben a német Balpárt eltiltotta parlamenti képviselőit a részvételtől, mert miattuk antiszemitizmussal vádolták meg. A flottillaügy olyan vállalkozás, ahol találkozhat az iszlám szélsőségesség, a vele szövetséges európai antiszemita jobboldal és a magát cionizmusellenesnek beállító baloldal. Az ügy kimenetele éppoly lehetetlen, mint e koalíció. A befejezetlen történelem miatt nem csak a palesztinok és az izraeliek szenvednek – bár különböző mértékben –, de mindenki, akit ez a dolog érint. A gázaiak szabadságát a blokádtörés kísérlete nem hozza meg. A szélsőségesek szorosabbra zárják a sorokat a palesztin oldalon és így Netanjahunak sem kell tárgyalnia. Az Izrael-ellenesség megerősödik, és ezt a másutt élő zsidók is megérzik a mindennapi antiszemitizmus gesztusaiban. A fő vesztes Gáza milliónyi rabja marad.
