Magyarország mindig is elismerte, és elismeri az egy Kína elvet. A két ország kapcsolatát egymás politikájának tiszteletben tartása jellemzi. Hazánk készen áll arra, hogy hídfőállást képezzen Kína számára, melyet első helyen említenek az új bajnokok között – mondta szombaton a kínai miniszterelnök részvételével zajlott gazdasági fórumon Orbán Viktor, aki 11 éve még fehér kendőt kötött és a dalai lámát fogadta. Igaz, tavaly miniszterelnökként ez már nem fért bele a sűrű programjába, noha pártja még két évvel ezelőtt is kiállt a tibetiek mellett. Van ilyen.

A politika változik, Kína gazdasági ereje nő – szemben Magyarországéval. Elegánsabb lenne egy-két tömör mondattal magyarázni az álláspont változását, de már megszoktuk, hogy ez nem a kormányfő belső igénye. Mellesleg, Orbán Viktor Wen Jiabao jelenlétében nyilvánosan még a demokrácia szót sem ejtette ki a száján.

De mivel magyarázza Orbán az új bajnok pozíciót? „Kína hű maradt néhány olyan elvhez, amelynek mi, a Nyugat, hátat fordítottunk... Hogy nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit megtermelünk, hogy a gazdaság alapja a munka által megtermelt érték” – mondja, a népét az államadósság ellen épp háborúba küldő miniszterelnök, akit tavaly Barroso EU-elnök sarkallt erre, amikor leszögezte: nem vállalható a hétszázalékos államháztartási hiány, amelyre a Fidesz a stratégiáját építette. Ma Orbán az alacsony államadósságra, az olcsó államra, a versenyképességre és a kishitűséggel való szakításra épít. Nem érdemes hosszan rágcsálni, hogy a valaha antikommunista miniszterelnök pont a Kínai Népköztársaságból érkező befektetésektől várja országa felemelkedését, hiszen ha Kína kommunista is, most bizonyosan nem olyan értelemben, mint amilyet nálunk megtestesített az ugyanígy hívott rendszer.

A kishitűség már pikánsabb, különösen a Magyarországon élő tibetiekkel történtek fényében. A pökhendi módszer tudniillik, amellyel a bevándorlási hivatal a kínai miniszterelnöki vizit idejére kivonta a forgalomból őket, pont az Orbán által ostorozott, erkölcstelen és az emberi jogokra mit sem adó rendszer módszereit testesíti meg. Tisztességesebb eszközökkel is meg lehetett volna akadályozni, hogy a Wen Jiabao idegeit borzolják a tibetiek tervezett akciói, amennyiben lettek volna egyáltalán ilyenek.

A kishitűségnek sem lehetett volna ez szebb példája! Az egymás politikájának tiszteletben tartása jegyében ugyanis a magyarok elmagyarázhatták volna kínai szövetségeseiknek, hogy ez egy szabad ország, itt mindenki az ellen tüntet, aki ellen akar. Helyette a magyar hatóságok korlátozták azok szabadságát, akiket korábban menekültként ez az ország befogadott. Azok a reflexek működtek, amelyek ellen Orbán Viktor még ma is oly hevesen harcol – a történtek alapján azt kell mondanom, inkább csak szavakkal.