Nem túl barátságos beszélgetést folytatott a szocialista párt elnöke, Mesterházy Attila tegnap reggel Török Zsolttal. A jeges hangnem oka, hogy a párt szóvivője a gyurcsányi platform által kezdeményezett pártszavazást a Fidesz–Jobbik által fizetett, velük kollaboráló, unatkozó lüke majmok pótcselekvésének nevezte a Facebook közösségi oldalon.

Ne merüljünk el most annak elemzésébe, milyen politikai károkat okoz ez a volt kormányfőn egyébként szép csendesen éppen felülkerekedő pártelnöknek, mint ahogyan abba sem, hogy a szó vivőjének elegáns-e ilyen minősítésekkel élnie. Nem elegáns. Annak az ellenkezője. Ám nem egyedül Török szóvivő úr tévelygett a XXI. század nyilvánosságának közegében. Deutsch Tamás március végén névnapi ajándéka fölötti örömében vetette bele magát a Twitter örömeibe, ott osztotta a posztkomcsikat és küldte el Gyurcsány Ferencet a ... -ba. Persz neki esze ágában sem volt kipontozni, hová.

A politikusok, úgy tetszik, képtelenek felfogni, hogy nem kommunikálhatnak ugyanabban a stílusban, amilyenben a névtelen kommentelők teszik egy olyan közegben, ahol az arctalan tömeg eltakarja a nyilatkozót, de amelyből kilátszik a neveletlen politikus. A közönség persze már fel sem hördül „dajcstomi” szavain, s nem teszi most sem, olyan magas már az ingerküszöb.

Le style, c’est l’ homme – a politika stílusa pedig maga az embertelenség?