Még azt sem tudja senki (az immár szoros pártvezetés alatt működő megyei hivatalokkal és a területüket járó falugazdászokkal megerősített szaktárca sem), hogy mekkora területen is terem a kenyérnek való, azt meg pláne nem, hogy mit őriznek a kalászok. Ez a tény a műholdas terménybecslés (és gazdaellenőrzések) korában furcsa. Egyedül az biztos, hogy az idei aratásban, a várhatóan magas árakban sokan látnak tuti üzletet – legálisat és ügyeskedő feketézőt egyaránt.

A termesztők szakmai szervezete óvja a gazdákat attól, hogy bizonyos fajta szerződéseket aláírjanak. Ezekben a vevő arra az esetre szokta biztosítani magát, ha a termelő netán nem szállítaná a lekötött terményt. Vagy mert nem terem annyi, amennyire számítanak, vagy jobb árat lehet kapni a napi piacon a szerződésben rögzítettnél. Mindkét változatban a termelő a hunyó, ha aláírta a papírt, ezért aztán inkább nem ír alá semmit előre. Eddig megtették, és súlyos perekkel is fenyegették őket, bár kormányzati nyomásra e perekből nagy káruk nem lett.

Az ilyen zavaros állapot senkinek nem jó. Se a malmoknak, se a külföldi szállításokra szerződött kereskedőknek. A pillanatnyi haszon ellenére hosszú távon rossz az évről évre bizonytalanságban élő termelőknek, a zavarosban vadászgató áfacsalók miatt még az államnak is. Tudja eztmindenki. Télen nagy kormányzati fogadkozások voltak arról, hogy a „minisztérium kiáll a gazdák mellett” a gabonapiacon, csak e közlés másik pontja be is tette a kaput mindenféle értelmes piacszervezésnek. Így szól: „a Vidékfejlesztési Minisztérium tudatában van annak, hogy egyedi szerződések megítélése a bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, azonban jogot formál arra, hogy amennyiben agrárpolitikai célkitűzéseivel ellentétes kereskedelmi gyakorlatról szerez tudomást, álláspontját a széles nyilvánossággal is megismertesse”.

Most legyen bátor az, aki szerződni akar. Pontosan sohasem tudni ugyanis, mi lesz éppen ellentétes az agrárpolitika célkitűzéseivel. Így marad a mai „ahogy esik, úgy puffan” állapot, ami kiszolgáltatottá teszi a termelőt. Meglehet, kicsit is nehezebb helyzet esetén menekülési útvonalként marad a közraktár. A szakmában viszont az a szóbeszéd járja, hogy kormánypártközeli érdekeltségek élénken érdeklődnek a gabonapiac, a közraktárüzlet iránt. A jelenlegi káosz az ő célkitűzéseikkel nem ellentétes.