Üdvözlöm az új városvezetés forradalmi döntéseit, hiszen ezeknek köszönhetem, hogy nem kell már áthajtanom a ronda és büdös Moszkva téren munkába menet, választhatom a napfényes Széll Kálmán teret, és a fővárosi épületeken lógó zászlók sem keltik bennem azt a képzetet, hogy Románia követségi épületnek vásárolta fel fél Budapestet.

Mégis hiányérzetem van, valami nem stimmel. Ennek a városnak a neve még mindig Budapest. Lehet, hogy Tarlós István még nem is gondolt az átnevezés lehetőségére, pedig számos érvet tudok felhozni mellette.

Az egyik legerősebb: Budapestet össze lehet keverni Bukaresttel. Elvileg az lenne a helyes, ha ők alkalmazkodnának, és választanának másik nevet, mi mégiscsak sokkal hamarabb itt voltunk, de a főpolgármester úr a zászló körül már egyszer példáját adta nagyvonalúságának, és okos enged, szamár szenved alapon rajzolt új lobogót magának.

Mindenképpen ezzel egyenértékű érvem a mai elnevezés ellen, hogy Demszky Gábor húsz évig Budapest vezetőjének hívhatta magát. A város jelenlegi első embere így csak az ő utóda lehet, és ez snassz.

Pedig kézenfekvő a megoldás: nevezzük át a várost Pestbudának. Így nem lenne keveredés Bukaresttel, ráadásul a világ összes országában javítani kéne a térképeket, és ezzel végre eljutna mindenhova Tarlós István tettrekészségének és határozottságának a híre. Ő lenne ezzel természetesen Pestbuda első főpolgármestere, Demszkyt pedig egy mozdulattal törölni lehet a történelemkönyvekből.

Érvelni is tudok mellette, és még a Google-t vagy a híresen megbízható Wikipédiát sem használom hozzá. Szóval, megérzésem szerint a nép a két város egyesítése előtt Pest-Budának hívta a Duna két partján álló településeket, az átnevezéssel tehát a városháza új vezetése az ismeretlen közember előtt is meghajolhat, aki a kifejezés használatával ötletet adott az egyesüléshez. Az eddig használt összetett név szórendjét ezentúl nyilvánvalóan az akkor még a budai Várból uralkodó osztrák idegen hatalom székhelye előtti gyáva meghajlás vezette. Ezt nevezik földrajzban hatalmi szempontú névadásnak. Pedig az Országgyűlés épülete, amely a magyar nép akaratát tükrözte, már akkor is a pesti oldalon állt.

A két város nevének megfordítása a Parlamentnek helyet adó Pest elsőbbségének elismerése is, ezzel tehát a demokráciánkban vetett hitet is tükrözi, amely tavaly áprilisban olyan jogokkal hatalmazta fel a Fideszt, hogy akár Felcsútnak vagy Óbudának is átnevezhetné a milliós várost, attól függően, hogy a miniszterelnök vagy a főpolgármester úr kedvében akar-e járni a kétharmados akarat. Ilyen szempontból a Pestbuda név szépen viseli a „ne mi nyerjük a legtöbbet” filozófiáját. Kifejezetten tekintettel van a főváros hagyományosan liberálisabb karakterére, amelyet Tarlós nem kíván megváltoztatni.

Mire várunk?