Ez öröm, mert korábban nem egy felmérés vezetett arra az eredményre, hogy az emberek nagy részétől nem áll távol a tekintélyuralom elfogadása, mi több, az egypártrendszer helyeslése.

A még csak részleteiben ismertetett új kutatás adatai ugyanakkor nem adnak okot demokratikus eufóriára: az egyes konkrét ügyekre ugyanis már nem feltétlenül áll a szabadságjogok iránti elkötelezettség. A demokrácia egyik alapja nem vitatottan a választásokon való részvétel általános joga. Ám amikor arra kérdeztek, hogy vannak-e olyan konkrét társadalmi csoportok, amelyek választójoga kollektíven megvonható, bőven akadtak, akik az ezen az alapon felkínált lehetőségekből szemezgettek. A drogosokat minden második ember kizárná a választók köréből, de ezt tennék sokan a nemzeti kisebbségekhez tartozókkal, az alacsony képzettségűekkel, a segélyen élőkkel, sőt, akár a nyugdíjasokkal is. A kutatók szerint ez a korábbi előítélet-vizsgálatok tükrében a vártnálmégmindig jobb eredmény.Másfelől: haminden ötödikmegkérdezett gondolkodóba esik, amikor valamely etnikumhoz tartozó honfitársa alapjogairól van szó, akkor rossz a helyzet.

Ugyanez a kettősség másutt is tetten érhető. Nem kevesen úgy tartják, hogy a magzati élet védelme érdekében fokozott állami beavatkozásra lenne szükség, és ráadásul az elsöprő többség a halálbüntetés visszaállításáért – tehát embereknek az élettől való esetleges megfosztásáért – kiált. A bűnösök minél szigorúbb megbüntetését követelik – azt sem bánják, ha páran ártatlanul kerülnek bele a szórásba. Akadnak, akik az ártatlanság vélelmének elvét is feladnák.

Nem megnyugtató, hogy minden második ember elfogadja, hogy a kormány közvetlen befolyást gyakorol az igazságszolgáltatásra. Még ennél is többen értenek egyet azzal – különösen a Fidesz-szimpatizánsok között –, hogy az Alkotmánybíróság ne akadályozza a kormány munkáját. Sőt, az ellenzék se szóljon bele a dolgokba, mert a többség dönthet, s ha kell, erőt is alkalmazhat. Aki meg rátermett, tartsa meg a hatalmat, mert a választás nem arra való, hogy folyton váltogassuk az ország vezetőit. Ennyit a demokratikus alapjogok valóságos elfogadottságáról.

Csupán az nem derül ki, hogy a demokráciával kapcsolatos sajátos nézetek a pártok működésének következményeként alakultak ki, vagy az emberek választottak magukhoz hasonlatos politikai elitet.

Akárhogy is van, csak nehogy a rengeteget idézett amerikai politológusnak, Samuel Huntingtonnak legyen igaza, aki szerint az elmúlt kétszáz év három nagy demokratizálódási hullámát minden esetben követte egy ellenhullám, amelynek nyomán néhány új demokrácia visszatért a korábbi útra.