Kérem a Népszabadság szerkesztőségét, hogy ellenőrizze a hír valódiságát, mert első pillanatra elég megdöbbentőnek tűnik az MTI egyik munkatársának azonnali eltiltása a munkavégzéstől: http:// hirszerzo.hu/belfold/20110617_mti_ kirugas_kozszolgalat. A történet, ha igaz, engem elvi szinten is elgondolkodásra késztet, és javaslom másnak is, akit érdekel az intézmények önszabályozása és a szólásszabadság, hogy tűnődjön velem a problémán, pártszimpátiától függetlenül. (A történet igaz – a szerk.) Sajnos nem vagyok teljesen független, mert részt vettem a rendezvényen (2011. június 16. MÚOSZ-konferencia, A magyar közmédia küldetése és lehetőségei), melyről a tudósítás készült, sőt az előadók meghívására magam is megfogalmaztam javaslataim. Ám az ominózus tudósítás már nem érint. A történet lényege, hogy az egyik előadó szövegéből az MTI tudósítója kiemelte, hogy a kormány „a közmédiarendszer átalakításakor sokat hivatkozott a brit BBC struktúrájára”, pedig az előadó szerint az nem hasonlítható a magyarhoz, „mivel a hírügynökség ott nem része az egységes intézménynek”. Azt hiszem, a tudósításnak ez az egy mondata az, ami azonnali felfüggesztéshez vezethetett, a többi még az idézett mondat érdeksérelmi szintjén sincs. (Például az a kiemelés, hogy a társadalom nem homogén, ezért a közmédia sem lehet az, vagy a magyarországi hírügynökséget is magába foglaló konglomerátumra nincs példa. Az egyik véleményállítás, a másik tényállítás, s az MTI tudósítója részéről egyik kiemelés közvetítése sem tekinthető hamisításnak.)

Miért akkor a hirtelen fegyelmi tárgyalás és az azonnali felfüggesztés? –Állítólag azért, mert a belső szabályzat szerint minden MTI-ről szóló hírt egyeztetni kell a felső vezetéssel.

Valamikor elolvastam a BBC etikai kódexét. Abban az volt, hogy egyeztetni csak akkor kell a közvetlen főnökkel, ha a szerkesztő vagy újságíró maga nem tudja eldönteni az etikai kérdést. Vagyis a BBC-nél az autonómia épp, hogy alacsony szintre van tolva. Olyasmire sem emlékszem, hogy a BBC-ről szóló bármilyen anyagról egyeztetni kellene, bár a saját munkahelyről szóló cikkek nyilván kényesebbek. A mi esetünkben azonban nem másról, mint a nemzeti hírügynökségről szóló információk közléséről van szó. Ha erről nem közölhet információt maga az MTI, akkor honnan tudhatunk a távirati irodák működési módjáról a nyilvánosságban? Csak szakirodalomból? Tény, hogy a szocializmusban sem tudtunk érdemi információkat szerezni a napilapokból, kénytelenek voltunk a Valóságot olvasni. Ez ma aligha következhet be, mert ahogy itt is, eljut hozzánk a hír másképp.

Azt gondolom, hogy ez a történet –pusztán már attól, hogy az MTI tudósítóját ideiglenesen felfüggesztették –tulajdonképpen az első látványos esete annak, hogy a magyar szabályozással sérülhet a szólásszabadság. Azt megértem, ha a McDonald’s nem engedi, hogy negatív híreket közöljenek munkatársai a McDonald’s-ról, de a közszolgálati szféra nem McDoland’s. Ha a magyar médiaszabályozás a közszolgálat területén konglomerátumot hozott létre, de ezt nem mondhatja ki senki sem a közszolgálat munkatársai közül, se tárgyszerűen, se kritikailag, se elismerően, akkor itt új tabuk születésének vagyunk tanúi.

Mindennek közvetlen következményei lehetnek úgy az MTI-re, mint a közszolgálat egészére nézve. Az első, 2010-es, MTI-re vonatkozó médiaszabályozás óta a következő mechanizmust jósoltam: ha az MTI bármilyen kicsi hibát követ el, akkor annak az lehet a sajnálatos következménye, hogy a hiteles forrás más független hírügynökség lesz. Az MTI az őt ért támadások miatt úgy kimehet a divatból, elveszítheti presztízsét, hogy kínossá válhat rá hivatkozni. Ezért akkor azt javasoltam – épp az MTI érdekében –, ne tegye a törvényalkotó politikai kinevezetté igazgatóját, ne tegye a közszolgálati szféra egyedüli forrásává, esetleg még a szolgáltatásai ingyenessé tételén is gondolkozzon (ez utóbbi EU-konformitása még ezután kerül napirendre).

Visszatérve a konkrét esetre, ha az MTI-ről nem adhat hírt az MTI vagy csak cenzúrázott módon, akkor ezeket az információkat a társadalomnak máshonnan kell beszereznie. De ha ezekről az információkról máshonnan kell tudnunk, mi a garancia, hogy bármilyen más információban is hihetünk az MTI-nek, hogy nem kell ellenőriznünk, kiegészítenünk, vagy egyszerűen máshová fordulnunk? Milyen információk és témakörök esetén kell óvatosan szemlélnünk az MTI-ben megjelenteket? Csak az MTI-ről szóló anyagok hiteltelenek? Vagy a kormányról szólók? Vagy a magyar társadalom külföldi szerepének megítéléséről szóló információk sem kiegyensúlyozottak?

Ez az egy eset egy lavinát indíthat el. Most ez nyilvánvalóan megállítható, ha a vezetés úgy dönt, ezzel a tudósítással semmi probléma nem volt. Csakhogy majd jön egy következő eset, és a probléma megint felmerül. Belénessy Csaba az MTI új szerkezetének és pozíciójának bemutatásakor jogosan mondta, hogy kénytelenek lesznek mindent megtenni a szakmai tökéletességért, mert másképp elfordulnak tőlük az emberek. Ez így van, s szerintem azt nem vette tudomásul csak, hogy egy olyan struktúrában vállal vezető pozíciót, melyben nem lehet nem hibázni, és a hibáknak sokkal súlyosabb következményei vannak, mint egy olyan esetben, amikor a nemzeti távirati iroda nincs ennyire kiemelt és központi helyzetben, mint a magyar. Szerintem most hibázott azzal, hogy a fegyelmi tárgyalást kezdeményezte, és nem gondolta végig ennek az intézményre való visszahatását, melyet az erősebb kritikák már úgy fogalmaznak majd meg, hogy „na ugye, megmondtuk, hogy nem lesz szólásszabadság, s aki igazat mond, az az állásával játszik”.

A szerző médiaszociológus