E levél elküldése legalább olyan görcsös ötlettelenség volt Gyurcsány Ferenctől, mint amilyen józan mozdulat olvasatlan ledarálása Mesterházy Attilától. Igaz ez akkor is, ha áll a volt kormányfő megállapítása: az őszödi beszéd kiszivárogtatása az MSZP politikai és erkölcsi fekélye marad. Az, de mindinkább betokozódva.

A szocialista párt most olyan nyitott, demokratikus, baloldali néppártként határozta meg magát, amely a politikai és szervezeti önállóság tiszteletben tartásával sokszínű, érték- és programalapú szövetségkötésre készül az Orbán-kormány leváltásában érdekelt pártokkal, mozgalmakkal és civil szervezetekkel. Ez azt mutatja, hogy talán megérik a gondolat az MSZP-ben: Orbán Viktor egypólusú politikai erőterét nem a szocialista pártnak, nem a szilárd egymilliós baloldali bázisnak, nem valamilyen virtuális osztálynak vagy általában a jobboldali politika által sújtott szegényeknek, hanem pártállástól függetlenül a józan eszükre hallgató választópolgárok többségének kell leváltania.

Ez akkor fog bekövetkezni, ha e reménybeli többség előtt világossá válik, hogy a regnáló hatalom képtelen egységes egészben értelmezni és kezelni az ország gazdasági és mentális gondjait. Ha az MSZP súlyos felelősségű szereplője akar lenni egy leendő hatalomváltásnak, akkor olyanná is kell válnia, hogy az lehessen. Ezért csak a felszín, hogy éppen most ki kit győzött le, hogy személyesen Mesterházy Attila vagy Gyurcsány Ferenc-e a nyertes vagy a vesztes, bár utóbbi most komoly vereséget szenvedett. A kérdés mégis az, van-e igazság abban, amit platformja kritikaként megfogalmazott.

Nemcsak az MSZP, hanem az egész nyugat-európai baloldal küszködik. Sok ok miatt kifulladt ugyanis a baloldal Tony Blair–Gerhard Schröder-féle megújításának lendülete. Úgy fulladt ki, hogy alig hagyott nyomot a magyar baloldalon.

A változás tempóját most, húsz év elteltével nem is annyira a belső kényszer, mint inkább „az embereket” demagógiával képviselő populista jobboldal diktálja, hogy végleg meghaladja korábbi önmagát. Ezért (is) csomósodhatott ki a vita a Mesterházy- és a Gyurcsány-féle koncepció között. Ez lényegi vita, amelyet nem lehet semmilyen napi érvvel, erőszakosan lezárni. Népfrontpárt vagy markáns baloldali, de nyitott? A kibontakozó jobboldali diktatúra rövid távú népfrontos választ generál, de egy ilyen népfrontpárt a hatalomban törékenynek bizonyulhat.

Ha az Orbán-kormányt leváltó többség sokszínű, akkor a leendő hatalomnak is jobb, ha nem egy „olvasztótégely” gyakorolja, hanem egy önellenőrző, kompromisszumkényszer alatt működő koalíció, amihez persze partnerek is kellenek.

Mindez még élesebben veti fel: vajon a valóságban is koalícióképessé tud-e válni a szocialista párt? Elfogadhatóvá anélkül, hogy megalázkodna. Átláthatóvá tudja-e tenni a gazdálkodását, hatalmi struktúráját, meg tud-e fogalmazni olyan társadalomszemléleti koncepciót, amelyben hatékony hatalommegosztás van az állam és a helyi közösségek között, amelyben visszaáll a fékek és ellensúlyok, a hatalom ellenőrzésének rendszere, a szociális elkötelezettség, amely nemcsak azért adóztatja a vagyonosokat, hogy a szegényeket támogassa, hanem hogy esélyt teremtsen, amely szakít virulens osztályszemléletével, amely a nemzetet nem allegóriaként, hanem létező közösségként fogja fel.

A mostani jobboldali hatalom megdöntése csak az első lépcső. A kérdések ugyanis, amelyeket Orbán Viktor megfogalmaz, valóságosak. Autoriter válaszai azonban zsákutcába vezetik az országot. Az MSZP lelke rajta, megtalálja-e a jó válaszokat. Ha neki nem sikerül, más majd megteszi.

Csak nem lenne jó túl sokáig várni.