Ez a Deutsch akkori sportminiszternek célzott Hofipoén jutott eszembe arra a hírre, amely szerint a hazai multinacionális kereskedőcégek csak bizonyos mértékkel és tartózkodással tesznek eleget az agrárminiszteri felkérésnek, amely szerint az E.coliválság miatt „beszorult” magyar zöldséget és részben gyümölcsöt a korábbinál nagyobbmennyiségben vásárolják fel. Hivatalosan a boltláncok pártolásukról biztosították a Fazekas Sándor-féle kezdeményezést, a gyakorlatban kevésbé.

Igaz, a zöldségforgalomban jelentős többlet befogadásához és későbbi terítéséhez óriási hűtőkapacitás kéne, ami nincs. Az egyik cég felvásárlási középvezetője megjegyezte azt is, hogy a régi, több éve rendszeresen szállító partnereik esetében viszont érvényesítenek bizonyos „válságbónuszt”, a lezuhant árak ellenére betartják a korábban kialkudott szerződés felvásárlási feltételeit. Az utcáról beeső kis- és őstermelők gondjait viszont a szupermarket nem tudja megoldani. Még akkor sem, ha ezt személyesen Fazekas miniszter kéri.

Ráadásul ez a szektor mostanában a kormányzat felől érkező jelzéseket tartózkodással figyeli. A multik tulajdonosait a hideg rázza ettől a kormánytól, hiszen az elmúlt egy év másról sem szólt, mint hogy a hatalom miként rúghat beléjük a „közérdekre” hivatkozva. Kaptak a nyakukba másodlagos importellenőrzést, különadót, fokozott élelmiszer-higiénés felügyeletet, abból sokmilliós büntetéseket úgy, hogy közben látszik, a pálya nem mindenkinek ilyen göröngyös. Nos, mondják a külföldiek, ha a kivételezett magyar cégek átveszik a megszokott júniusi zöldségáruforgalom tripláját, hát elgondolkodunk a dolgon. De ők sem veszik át.

Ismét csak kiderül, hogy hazánkban a fogyasztás vezénylésében uralkodóvá vált üzletláncok ellen megfontolások nélküli harcot indítani kockázatos vállalkozás. Azon túl, hogy törvényes eszköz kevés akad érdemi megregulázásukra, egymás közötti éles versenyük a kispénzű fogyasztók millióinak (és ez is nagyon jelentős kétharmad!) kedvező árakat eredményez. A multik esetleges kiszorítása az üzleti életből az árak emelkedését okozhatja, aminek kevesen örülnének szívből. A kormányzat sem – ezért aztán a kezdeti nyílt hadüzenetek helyett maradt a már említett csendes hatósági vegzálgatás. Ezt a még mindig tisztes nyereséggel működő cégek még csak le is nyelik valahogy, de a kialakult helyzetbe már nem fér bele a velük barátságtalan miniszter kérése szerinti felvásárlópatriotizmus. Nemrég egy tanulmány felvetette, hogy a tömegcélú élelmiszer-termelés értékesítése sokkal szervezettebb és kiegyensúlyozottabb lehetne, ha a multikat a piacon nem ellenségként, hanem hosszú távú partnerként kezelnémind a gazdaságpolitika,mind a termelői érdekképviselet. Hát – nem zöldség.