Ha valamivel bővebben kibontotta volna az általa használt fogalmakat, ahelyett, hogy parttalan árnyékbokszolásba fogott a baloldal értelmezése tárgyában, talán könnyebb lenne vele vitatkozni. Így azonban nincs mást tenni, mint megérteni az MSZP törekvését, hogy megőrizze identitását, ahogy azt minden politikai család teszi, mert ha valamelyik párt erre nem képes, akkor létének nem sok az értelme. Maradva a szerző példájánál, a modern baloldal Tony Blair által képviselt vízió jánál, amikor közel 20 éve megszületett az Új Munkáspárt, amely alaposan újrafogalmazta céljait és értékeit, első dolga volt leszögezni, hogy „a Munkáspárt demokratikusszocialista párt”. Igaza van Pető Péternek, ma már sem a Munkáspárt, sem más baloldali vagy balközép pártok nem a „feltétel nélküli adakozás” hívei, törekvései ket harmonizálják a piac, a gazdaság a társadalom érdekeivel, és a hangsúlyt a foglalkoztatás stratégiájára helyezik, ami azonban nem azt jelenti, hogy a közszolgáltatásokat, benne a Pető által említett oktatást ne a szociáldemokrácia alapértékeinek megfelelően priorizálják. Ebben az értelemben az MSZP-nek ragaszkodni kellene a modern szociáldemokrácia értékeihez, nem azért, mert azok részét képezik a hagyománynak, hanem azért, mert ezeket a piacgazdaság valósága „termeli ki”. Ma is érvényesek Willy Brandt szavai: „A piac gazdaság viszonyai között napmint napmeg kell küzdeni a demokrá ciáért”.

Kétségtelen, hogy nálunk, beleértve egész térségünket, az átmenet logikája a munka és a tőke, a piacosodás és a szociális szféra sajátos érdekviszonyait produkálja, de a mindennapok valósága mindinkább megrajzolja a különböző társadalmi csoportok saját, esetenként divergáló érdekeit, amelyeket konszenzusos alapon lehet és kell kezelni. Ehhez azonban modern, erős szociáldemokrata pártra van szükség. Havas Péter politikatörténész

Soha nem vetném egyetlen baloldali párt szemére sem azt, hogy baloldali. Legföljebb azt, hogy alkalmilag elfeledi meghatározni:mit is jelent számára a baloldal a XXI. század hajnalán.

Pető Péter