Azt magyarázták a tévében, milyen jó, hogy úgy általánosságban védik az állami költségvetést, mert minden, a költségvetést károsító ténykedést így szankcionálni lehet. Példaként hozták fel, hogy aki jogtalanul megy táppénzre, vagy aki egy pácienst ok nélkül ír ki betegállományba, azt a költségvetés megkárosítása címén akár két év börtönre is ítélhetik.

Azért veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt kifogásoljam, mert már közel húsz évvel túl vagyok a nyugdíjkorhatáron, tehát személyesen nem vagyok érintett.

Elgondoltam, hogy annak a szerencsétlennek, aki betegnek érzi magát, és már eleve nem szívesen fordul orvoshoz, mert fél attól, hogy ha betegállományba veszi az orvosa, az esetleg alkalmat ad az elbocsátásához, most még attól is félnie kell, hogy egy felülvizsgálat során esetleg jogtalannak találják a betegállományát, ezért akár még börtönnel is büntethetik. De az orvos is kétszer meggondolja, hogy betegállományba vegyen valakit, hiszen őt is fenyegetheti a két év börtön.

Ennek eredménye sok eltagadott, elhanyagolt betegség lehet, ami idő előtti elhalálozást is okozhat, pl. egy elhanyagolt, infarktusközeli helyzetben. Ki ilyenkor a hibás? Elsősorban a páciens, aki nem fordult időben orvoshoz? Vagy az orvos, aki nem merte táppénzes állományba küldeni a beteget? És semmiképpen a törvénytervezetet benyújtó, illetve megszavazó képviselők?

Ez rossz játék az emberi életekkel! Ez az eljárás ellenkezik a (sokszor hivatkozott) keresztény értékekkel. Jézus mondja: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy bánjatok velük.” Lukács evangéliumának a 6. fejezetéből, ahonnan ezt kimásoltam, ez még a legszelídebb szöveg erre az esetre.

Krepler Károly nyugdíjas villamosmérnök