Furcsa nevű kisbefektető gyűjtögeti szorgalmasan mostanság a magyar tőzsdén jegyzett társaságok kisebb-nagyobb tulajdonhányadát kitevő részvényeket. A tőzsde honlapján sorban bukkannak fel a bejelentések arról, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap mekkora részesedést szerzett a vállalatokban. A befektető nem válogat, minden érdekli: energia, járműipar, média, egyre megy. Legyen szó a Pannergyről, a Rábáról vagy legutóbb az Est Media Nyrt.-ről, az alap készen áll az üzlet megkötésére.

Az üzleti modellje tanulmányozásra érdemes. Pénzt ugyanis nem kellett kiadnia a tulajdonszerzésre, az ajándék – mondhatni – az ölébe pottyant. Az állam, merthogy róla van szó, a magánnyugdíjpénztáraktól elvett vagyonban talált rá a csomagokra, amelyekkel a legkülönfélébb cégek kapuján belülre tudott kerülni.

Adja magát a kérdés: mi keresnivalója van az államnak a privát szféra üzletkötéseinek színterén, a tőzsdén? A kormány maga is elbizonytalanodik, amikor erre válaszolni próbál. Kezdetben arról volt szó, hogy adagolva, de visszajuttatják a piacra a papírokat. A megfontolás racionális: ha egyszerre kínálnák fel a vevőknek a részvényeket, azzal brutálisan lenyomnák az árfolyamokat, ami a többi részvénytulajdonosnak is veszteséget jelentene. Utóbb már arról lehetett hallani, az államnak az az érdeke, hogy bizonyos papírokat tartósan magánál tartson. Stratégiai okokból.

Azonban a nyugdíjvagyonnal bekebelezett részvénycsomagok nem tudnak akkora befolyást biztosítani az államnak, amivel a „stratégiai” érdekeket érvényesíteni tudná. Ennek szavazati és egyéb korlátai vannak, pél dául a Mol-ban is hiába közelíti a felvásárlási kötelezettséget jelentő hányadot az állam tulajdona, amire az IMF pénze mellett a volt pénztári tagoktól „megszerzett” papírokkal tett szert, szava(zata) ennél kevesebbet ér.

Persze, ha elég támogatót tud maga mellé állítani, akkor a szabályok át-, a szavazati korlátok felülírhatók. Ehhez a hosszú távú célok megvalósításához kiszemelt cégek némelyikében a tulajdonrészt is növelnie kell még. S hatásosan kell meggyőznie a támogatóit, hogy érdekükben áll együttműködniük az állammal. Kérdés, a többi részvényes mit szólna ehhez. Például az Est Média esetében, melynek helyzete azért is pikáns, mert inkább a baloldalhoz van kötődése. De a többi cégnél is bizonyára érdeklődéssel figyelik, mik a kormány szándékai.

Az állami tulajdon önmagából fakadóan nem rossz. Aki ezt állítja, az nem lát túl Budapest határain. Szerte Nyugat-Európában akad példa erős állami befolyás alá helyezett cégekre, ágazatokra, de elsősorban a közműszolgáltatásban. A válság hatásaként pedig nemhogy az állam szerepének leépítése van napirenden, hanem a fokozása. A jó stratégiai cél érdekében erre szükség is lehet. Előbb azonban nem ártana tisztázni, a magyar kormány mit tekint stratégiai célnak. S melyek azok a cégek, amelyek e cél elérésének szolgálatába állíthatók.