Pedig nézhetnék az előterjesztés pozitívumait is. Sokkal-sokkal hamarabb pont kerülhetne az ügyek végére, ha az ügyész nemcsak azt választhatná meg, hogy melyik bíróságon emel vádat a legfőbb ügyész által kiemelt fontosságúnak minősített ügyben, hanem beleszólhatna abba is, hogy a védelem kiket idéztethet meg tanúként a bíróság elé. Válogathatna a szakértők között, s a váddal ellentétes véleményt képviselőket – pusztán a gyorsítás kedvéért – csípőből kizárhatná, és így tovább. De ha már gyorsítunk, nyomjuk padlóig a gázt!

Dobjuk ki a törvényből, hogy az enyhítő körülményeket is figyelembe kell venni! Sokat gyorsítana az eljárásokon a panasz-, a fellebbezési és az iratmegismerési jog korlátozása, esetleg teljes eltörlése is. Sőt tulajdonképpen az egész eljárási jogot zárójelbe tehetnék – persze csak ideiglenesen, amíg a regnáló kormány és a hivatalban lévő legfőbb ügyész által fontosnak ítélt, kiemelt ügyeket gyorsan elintézik.

Még egy kis gyorsítás, és –Pelikán elvtárs után szabadon –vádirat helyett egyből az ítéletet kapja meg a delikvens.