A Fidesz tavaly többek között azért vívta ki a szavazók több mint kétharmadának bizalmát, mert megígérte: csökkenti a lakosság rezsiköltségeit. Hatalomra jutván, a miniszterelnök már finomított, de azért az új vállalás, az energiaárak befagyasztása is merész. Minden egyéb körülménytől eltekintve, gazdasági nonszensz: mi lenne, ha a kormány elrendelné, hogy az uborkatermelők vagy a cipőkészítők soha többé nem emelhetnek árat?

De az energia világa – mint ahogyan az iparág szereplői is előszeretettel hangsúlyozzák – más. Itt bizony nem tekinthetünk el az egyéb körülményektől. Mert azért az mégiscsak furcsa és jelentőségteljes, hogy az elmúlt években rendre az energiaárak húzták felfelé az inflációt. Ez tehát egy olyan termék volna, amelyre nem érvényesek a piac jótékony szabályai? A kereslet az emelkedő árak ellenére nyakló nélkül nő? Nincs verseny, nincsenek a matuzsálemeket veszélyeztető új belépők, nem ösztönöz semmi az árcsökkentő fejlesztésre, hatékonyságjavításra? A belsőkörös politikusok és közgazdászok ráadásul ezt nagyon is indokoltnak, helyénvalónak tartják, sőt a maguk részéről versenyt, hatékonyságjavulást, árcsökkenést látnak. Ennek érdekében szerveznek, tárgyalnak, szónokolnak és szavaznak – aztán a végén csak mindig magasabb a számla. Bizonyára lyukas az évi több mint kétezermilliárdos energiakassza, de hogy hol, máig nem tudni. Hiába, zárt világ.

A Fidesz sommás ökölszabályát is az energialobbi hangos felhördülése kellett volna hogy kövesse. De nem követte. Ahogy korábban nem értettük az elszánt és szisztematikus áremelést, úgy a mostani hallgatást sem. Ráadásul ettől még az energiacégek élnek és virulnak, ami szintén erősíti az egész energiaárharc színielőadás-érzetét. Arra, hogy mi lett a híres lobbierővel, a legbelsőbb körökben is vállvonogatás a válasz. Persze azért továbbra is dolgoznak. Erre példa az év elején a választási ígéretek ellenére megemelt gáz- és áramár, vagy a szakmai handabandába csomagolt, „KÁT”-nak (kötelező átvételi rendszernek) nevezett lenyúlás.

Persze a Fidesz is taktikázik. Nem borította a bilit: senki sem kutat az energiakasszában, a rendőrségről már nem is beszélve. Amit eddig vittetek, az a tiétek, de a vircsaftnak vége – mondhatnák. Ám még mielőtt pajzsra emelnénk Orbán Viktort, jegyezzük meg: számos jel szerint a Fideszt csupán az zavarja, hogy az energiapénzek eddig nem hozzá folytak be. Hogy az energiacégek eddig nem hozzájuk „hordták talicskával a nyereséget”, nem hozzájuk „szivattyúzták ki elképesztő csatornákon a pénzeket”. Az energiakondér körül egyre erőteljesebben mozgolódik a Fidesz „gazdasági hátországa”. Ezt a pénzt bizony ők akarják.

Orbán Viktor talán azért jelentheti ki, hogy nem-lesz-re-zsi-nö-ve-ke-dés, mert tudja: most elég kevesebbet lefölözni, mert a kéz is kevesebb, amelyik markolni akar. Meglátjuk.