Minden „valamire való” képviselő rendelkezik plusz-jövedelemforrással is, nem feltétlenül a parlamenti aprópénzből él. Különböző felügyelőbizottságok, igazgatótanácsok tagjai, netán tanácsadók, és még mi minden lehetséges, el sem tudjuk képzelni, hiszen a magyar elme nagyon találékony. A cégek saját jól felfogott érdekükből beválasztanak egy képviselőt, vagy ha megtehetik, többet, mert az a fránya hivatal is másképp bánik velük, mert „a mi Jóskánk” ott ül a parlamentben. Mégiscsak nyugodtabbak lehetnek, nem kell mindig a hivatal zaklatásainak kitenni magukat. A képviselő úr pedig sokszor csak évi egynapi elfoglaltságért, míg elfogadják a mérleget, egész évben kapja a havonta az őt megillető fizetést. Nem tudom, ezek az adatok mennyire nyilvánosak, mindenesetre megérne egy kis kutatást, hogy melyik képviselő hol rendelkezik még „munkahellyel vagy munkahelyekkel”. Mert aki nem vitte valamire, az annyit is ér, mondta a frakcióvezető, és én el tudom képzelni, hogy erre is gondolt.

Persze még létezik stróman nevén működtetett saját cég, mely ne adj’ isten állami megrendeléseket is kap, néha kibukik egy-egy, de az a jéghegy csúcsa. És még lobbitevékenység is hozhat egy kis aprót.

Tehát senki se aggódjon, hogy ezek után felkopik a képviselők álla, vagy elmegy a kedvük a megélhetési politikusi élettől, ha majd kevesebbet kapnak, mert a mellékcsatornákon azért még folydogálni fog a pluszpénz.

Juhász László Gödöllő

Aggódik a fene a politikusokért. Szigorúbb összeférhetetlenségi, lobbizási szabályokat, szigorúbban ellenőrzött és nyilvánosabb vagyonnyilatkozatokat, átláthatóbb gazdasági támogatási rendszereket szeretnénk, de ha szeretnénk, akkor nem üzenhetjük a politikusnak azt, hogy a társadalmi állásodhoz képest nevetséges fizetést adunk, a többit szerezd meg, ahogy tudod.

Révész Sándor