Mindenféle hátra- és széthúzó erőkről, rosszakarókról, aknamunkáról, felforgató propagandáról lehetett olvasni-hallani. A meccs előtt viszont éppen azt hangoztatták az illetékesek, hogy a zavaró körülményeket sikerült kiiktatni, a csapatban még sok a rejtett tartalék, és pszichológus is segíti, hogy Görbicz Anitáék koncentráltak legyenek és ledolgozzák a kétgólos hátrányt. Nos, utólag sok mindent és mindenkit lehet okolni, a nyitott védekezést, a csalódást okozó sztárokat, az önmagát a feladathoz nem eléggé tapasztaltnak nevező szakvezetőt. Aki látta a mérkőzést, annak valószínűleg feltűnt a két csapat mentalitásában a kezdő sípszótól megmutatkozó különbség. (Noha Németországban egy kisvárosi kiscsarnokban rendezték az első meccset.) Ők fejben is ott voltak a pályán. Sütött róluk, hogy győzni jöttek az „ördögkatlanba”, ahogyan a német sajtó nevezte a győri sportcsarnokot. Pedig a német női kézilabdában sem minden tökéletes. Ott is vannak „megmondóemberek”, a klubok és a szövetség között sem felhőtlen a viszony.

Viszont van egy profi dán edzőjük, aki csapatot kovácsolt. S vitték az álmainkat.