A fiatalember kihúzta magát, és meggyőződéssel mondta: ha ő nem lett volna, mi ma ott tartanánk, mint az irakiak. Aztán kimentünk, és szembejött velünk egy csoport fekete lepelbe burkolózott nő. Húsz éve ilyet én itt nem láttam. Lehet, hogy ez felületes megfigyelés, de úgy találtam, hogy miközben fantasztikusan fejlődik az ország, „Keletre tolódik”. Lehet persze, hogy csak a korábbi nyugatias stílus volt a felszín. Orhan Pamuk Nobel-díjas török író is erről a kettősségről ír könyveiben.

Mivel azonban Törökország közeli állam, s nemcsak kiváló turistacélpont, de fontos partnerünk és jelentős szereplője a világpolitikának, egyáltalán nem mindegy, mi történik ott. Az országban egy évtizede különös fordulat zajlik: a liberális gazdaságpolitika gyors fejlődést hozott, ám ugyanakkor a konzervatív vallási elemek kerekedtek felül. Az iszlám világban ez a mindennapokra, a személyi szabadságra is kihat. Ha a nyugati média „becsületgyilkosságokról”, nők elleni megkülönböztetésről ír, a törökök többsége számára is elviselhetetlen tradíciót tesz szóvá.

Törökország iszlámgyökerű kormánypártja szeretné, ha az ország ismét olyan vezető szerepet kapna, mint az Oszmán Birodalom idején. Ez persze bizarr, mert ugyanezek a politikusok, az oszmán szultánokkal ellentétben, nacionalisták. Kurd honfitársaiknak csak nemrég adtak némi bizonytalan kulturális jogot, de politikait semmit. És különös, mert egyre többet használják a Nyugat-ellenes frazeológiát, miközben a nyugati katonai és értékszövetség tagjai.

A török politikai szféra központi erőterének centrumában Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök áll. Az ő karizmatikus alakja köré gyűlik vezérelvű pártja, ő testesíti meg a programot. Ez elnöki rendszert és többé-kevésbé egypártrendszert jelentene. A parlamenti többség már fokozatosan építi le a kormánytól független hatalmi centrumokat. Az ügyészség letartóztatja a kormánypártot és a miniszterelnököt bíráló ellenzékieket. Évek óta tart egy virtigli koncepciós eljárás katonák, értelmiségiek, újságírók „összeesküvő csoportja” ellen. Ötven-hatvan újságíró van börtönben. A bíróságok előtt legalább tízezer eljárás folyik „gondolatbűnök” miatt. Ezekről még beszámol a török és a nemzetközi sajtó, de a török médiahatóság épp most akarja kötelezni az internetszolgáltatókat, hogy szűrőket szereljenek fel, amelyek majd kizárják a nem megfelelő tartalmakat. A vallás is politikai szereplő. Erdogan például azzal támadta a fő ellenzéki párt vezetőjét, hogy az iszlám alevita szektájának híve, tehát nem jó muzulmán. Ilyesmi előfordul kampányokban. Ha Erdogan abszolút többséggel nyer, állami politikává is lehet. Atatürk tán nem így képzelte a jövőt.