Negyvenéves pedagógiai múltam alapján tudom, hogy a színvonalas oktatáshoz kiegyensúlyozottságra van szükség.

1999-ben, amikor az Országgyűlés ezen intézmények átalakításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, rámutattam arra, hogy amikor az egyik kutatóintézetben – ahol másodállásban dolgoztam – arról értesültek, hogy az intézetet átszervezik, akkor a kiváló kutatók elhagytákmunkahelyüket. A jelenben uralkodó bizonytalanság miatt ez megtörténhet a felsőoktatásban is.

A kormány integrációs elképzeléseinek legnagyobb hibája az, hogy nem abból indulnak ki, amit Pokorni Zoltán 1999-ben hangsúlyozott: az integráció nem cél, hanem eszköz. Véleményem szerint az integrációnak elsősorban nem a költségcsökkentést kell megvalósítania, hanem a humanizációt erősítenie. A humanizáció a tudás megnövekedett szerepét jelenti. Szabó Katalin egyetemi tanár a Lágyuló gazdaság című könyvében bizonyítja, hogy megnő a „lágy” áruk szerepe, ami azt jelenti, hogy a javak értékét elsősorban a bennük realizálódott tudás határozza meg.

Amikor felröppent a hír a Corvinus Egyetem felszámolásáról, akkor bizonyára sokan felháborodtak. Ezen intézmény már az 1980-as években sokirányú reformot valósított meg, ami megalapozta az intézmény nemzetközi hírét. Amennyiben egy felsőfokú oktatási intézmény a modernizációt önmaga nem tudja hosszú távon megvalósítani, akkor szükség van szervezeti átalakításra. Sajnos a kormány az intézmények integrációját nem a humanizáció jegyében, hanem csak fiskális okokból kívánja végrehajtani.

A humanizációt szolgáló integráció ugyan költségnövekedéssel járhat, de ez a nemzetgazdaság számára előnyös, mert a képzett munkaerő miatt nő a termelékenység, csökken az önköltség, ami a nemzetgazdasági költségszintet javítja.

Természetesen kulcskérdés az, hogy a felsőoktatásban milyen színvonalon tanítanak. Ha olyan tanárok képzik a hallgatókat, akikre az alapos felkészültség, a tanulókkal való együtt gondolkodás, a gondolkodtatás képessége, a szép magyar beszéd, a jó előadókészség, a lényeg gyors felismerése, a szelektálni tudás és nem utolsósorban a humorérzék jellemző, akkor a felsőoktatás színvonala javul. Emellett a humanizáció erősítése érdekében szükség van arra is, hogy a tanár kreatív gondolkodással hasson a hallgatókra, ami a problémaérzékenység, a szellemi mozgékonyság, az eredetiség és a rugalmasság fejlesztését jelenti. Tudom, hogy mindehhez elfogadható anyagi érdekeltséget is meg kell valósítani.

Sajnos még távol vagyunk attól, hogy az Országgyűlés a felsőfokú oktatási intézmények integrációjáról szóló törvényjavaslatot a fentiek alapján tárgyalja, nem sok esély van arra, hogy az 1999-ben az Országgyűlésben elemzett törvényjavaslat vitája megismétlődjön, akkor ugyanis március 24-én 28 képviselő véleménye a lényeges kérdésekben összhangban volt egymással, csupán egy, a humor határán lévő gondolat fogalmazódott meg, amikor az egyik képviselő azt állította, hogy a közgazdaság-tudományi egyetemet az ELTE-vel azért kell integrálni, mert a két intézmény másfél villamosmegállóra van egymástól. Ekkor rávilágítottam arra, hogy ez enyhén szólva nem érv az integráció mellett.

Dr. Takács Imre szakközgazda, Hajdúszoboszló