Szerinten két lehetőség van. Minden olyan nevelési munkát, amely az ország számára hasznos, figyelembe kell venni a szülőknél. Én 50 éves munkaviszonnyal rendelkezem, és azután is tanítottam még 10 évig. Feleségem is több mint 40 évig dolgozott. Négy gyereket neveltünk fel, mindegyik befejezte a gimnáziumot, egyikük felsőfokú tanár lett. Ezenkívül egyik unokánk Svájcban PhD-zik, és még három jár egyetemre.

Jómagam legalább 10 olyan hallgatót neveltem, akikből akadémikus lett, és számosan lettek egyetemi tanárok, sokan külföldön. Többször kellett pénzt kölcsönkérni, hogy megvehessük az ennivalót. Legutóbb tanuló koromban voltam betegszabadságon. Amikor feleségem szülési szabadságon volt, én helyettesítettem a gimnáziumban. Nem akarom tovább részletezni. Gondolom, ezért – a mostani szokásokhoz híven – visszamenőleg is emelni kellene mindkettőnk nyugdíját.

Ja igen! Azt is javaslom, hogy akiknek a gyerekeiből bűnöző lett, azok családi pótlékát kamatostul fizettessék vissza.

Röhögjenek az ötleteimen, mint azokon, akik az eredeti javaslatot tették – szerintem csak azért, hogy jó fiúnak láthassanak, szavazzanak rájuk, nem törődve azzal, hogy egy ilyen javaslat mennyi haszontalan és felesleges munkát jelent!

Én nem vagyok politikus, csak a hazámat akarom szolgálni.

Fried Ervin professor emeritus