Bájos ötlet. Képzelem, milyen jól fogják érezni magukat a közmunkán azok a közmunkások, akiknek a munkáját egy nyugdíjból visszarángatott egykori börtönőr felügyeli. Úgy persze, hogy ő maga nem vesz részt a munkában, ő csak felügyel, hiszen megfáradt, fájós dereka már nem viseli el az egész napos hajlongást, mondjuk a parlagfű tövenkénti kitépkedése során. Különösen jó érzéssel dolgozik majd az a sáros múltú közmunkás, aki saját egykori smasszerét kapja a nyakába nem dolgozó munkafelügyelőnek. Ennél jobb módszert a munka világába való visszavezetésre, a hajdani bűnözői múlttal való végleges szakításra elképzelni is nehéz. De a közmunkára egyáltalán miért kell olyan munkafelügyelő, aki maga nem dolgozik? Nem pazarlás ez?

„Egyes esetekben állami intézményeknél ellenőri munkával bízzák majd meg őket, például a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban ellenőrizhetik a számlákat” – folytatja kollégájuk az ismertetést. Az egykori posztos rendőrök, vonuló tűzoltók milyen képzettséggel ellenőrzik majd a számlákat? Mit lesznek képesek ellenőrizni rajtuk?

Egyáltalán a rendőrök, tűzoltók, börtönőrök érintett korosztályában mekkora a legalább érettségizettek aránya? Ha pedig ilyen számlaellenőrökre szükség van, akkor miért nem vesznek fel erre a munkára a közhivatalokból elbocsátott, munkát reménytelenül kereső mai munkanélküliek közül?

Válas György Budapest