Fenti cím minden szavát egy fideszes ügyvédtől vettem, aki nyílt levélben nevezte proli-surmó-köcsögöknek, mindösszesen kriminális csürhének a rendvédelmiseket, különös tekintettel a sztrájkbizottság új elnökére.

Nem mintha kifogásolnivalóm volna e stílust illetően, épp ellenkezőleg: örömmel üdvözlöm, mert ez mindenki számára fölfogható, vidám, lendületes, ugyanakkor filozofikus mélységű, egyenes beszéd. Vessünk már véget a finnyásságnak, hogy így nem lehet beszélni, s hogy az ilyen stílust kikérjük magunknak. Idézem most hirtelen egy másik mondatnak az elejét: „Nem engedem, hogy a kormány ki legyen szolgáltatva bármilyen civil szervezetnek vagy szakszervezetnek, ha szót akar érteni az emberekkel…”

Ez a mondat a miniszterelnök száját hagyta el a TV2 műsorában, s mondja meg valaki, hogy tartalmilag miben különbözik a fideszes ügyvéd mondandójától! Proli, surmó szakszervezet, kriminális csürhe, nekem ti nem fogtok keresztbe tenni, mert azt én nem engedem – csak emitt a magyar kormány szól az egybegyűltekhez az érdekképviselet tárgykörében a pártkongreszszusi határozat szellemében, amott pedig egy átlagos, hétköznapi fideszes potentát bontja le alapszervezeti szintre a programot a maga harmincas szókincsével.

Nem volna ezzel semmi baj, hiszen ez is, az is leszarja a haza összes létező érdekvédelmi szervezetét és civil csoportosulását, van azonban egy alapvető különbség: Orbán nekem mindig is tévéműsor volt elsősorban, amit ki lehet kapcsolni, tehát nem volt jelen a hétköznapjaimban, mint ahogyan például Kövér legendás panelprolizása se háborított fel, úgy néztem,mint valami operettet, amiből, igaz, kifelejtették a happy endet. A fideszes ügyvéd viszont Orbánnal ellentétbenmostmár ott jön velem szemben mindennap az utcán, szájszag marad utána a busz peronján, ez előzmeg jobbról ametrólépcsőn, ettől nem lehet rendesen enni a vendéglőben, s ez már nem tréfadolog.

Nincs kétségem afelől, hogy a fideszes ügyvéd egyszer majd legfőbb ügyész lesz, sőt ő lesz csak igazán legfőbb ügyész, mert aki ilyen nyílt levelet tud írni az ellenségnek, az drágaköve a pártnak, s tekintélyes karrier jár neki. Sajnos mi ezt még nem ismertük fel, ezért egyelőre nem vagyunk hajlandók leírni a nevét sem, mert egyrészt nem csinálunk Csillag születik műsort a rovatból, másrészt ha már nyílt levelet írunk, tessék választékosabban köcsögözni („Ja k vam pisu…”), s megtanulni finom, úri módon gyűlölni, kvázi csokornyakkendőben, ahogy a legmagasabb körökben.

Viszont addig is, logikailag: ha ebben a hazában útban van a szakszervezet s a sok civil alakulat, akkor végül is az emberek vannak útban. A rendőrre lehet mondani, hogy Kádár-huszár, a szakszervezeti vezetőkre, hogy loptak és csaltak (mi magunk se járunk Gaskó- vagy Borsik-feliratú pólóban), vagy hogy az egész érdekvédelem sóhivatal, ám akik majd legközelebb és nagyobb számban az utcára mennek, nem szimplán surmók meg köcsögök, hanem emellett alkalmazottak, munkavállalók, beosztottak, sőt munkások, hadd ne mondjam, melósok, akik a surmót meg a panelprolit meg szokták őrizni az emlékezetükben. Az már csak részletkérdés, hogy ismerek pár tűzoltót, aki még az átlagosnál is érzékenyebb, s már a köcsögözésre is ugrik. Ők most kormányszinten ugyebár a státuszukat tekintve dezertőrök, a fideszes ügyvéd által lebontva „bugris, tahó, hivatásos állatok”, akiket majd elő fognak venni deviánsmagatartásukért. Nem tudni, mi lesz, de ahogyan a tűzoltókat ismerem, hatalmas pofonok zúgását hallani előre.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa