Fővárosi kísérlet
A főpolgármester azonnal cselekedett: műszaki okokra hivatkozva „felfüggesztette” a több kilométeres torlódást előidéző budaörsi buszsávot. A terület fővárosi felelőse két nappal ezelőtt még legfeljebb némi korrekciót tudott elképzelni az ügyben, mert az szerinte beváltotta a hozzáfűzött reményeket: csökkent a belvárosi forgalom. A város határán kívül viszont megbénult. Erre is volt válasz: „Budapest nem azért épít utakat, hogy azon külsős autósok várakozzanak”.
A dugó és a kijelentés együtt verte ki a biztosítékot a Budapest előtt csapdába került polgáraik nevében tiltakozó Székesfehérvár és Budaörs polgármesterénél. Előbbi azt is felajánlotta, hogy ha Budapest nem akar főváros lenni, akkor ő hajlandó ilyen tárgyú előterjesztést benyújtani a parlamentben. S nyilván – bár erről nem szólt a nyílt levél –, ők magukra is vállalnák ezt szerepet. Tarlós István nem maradt Cser-Palkovics András adósa, olcsó ismertségnövelő akciónak minősítette a fellépést. Majd eleget tett a kérésnek: eltörölte a buszsávot és vizsgálatot rendelt el. Tette ezt anélkül, hogy bárkit is – közgyűlés, szakbizottság – megkérdezett volna. Joga éppen van hozzá, de mégis... az eredeti döntést a közgyűlés hozta. Még ha az előző is.
Az egykor általa képviselt Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elképzeléseit szolgaian megvalósító Vitézy Dávid, élete legelső, meglehetősen jól fizetett munkahelyén Budapest közlekedésének teljhatalmú ura, nem kért elnézést sem az átgondolatlan végrehajtásért, sem a hozzáfűzött bicskanyitogató magyarázatért. Holott Szentes Tamás főpolgármester-helyettesnek korábban nyolc kórházigazgató megsértéséért is nyilvános önkritikát kellett gyakorolnia. Most ezreket hoztak kínos helyzetbe, azzal, hogy váratlanul mesterséges dugót kreáltak, de őket nem követte meg senki.
A főpolgármester azért elrendelte a szokásos – soha le nem záruló – vizsgálatot, mint a kórházigazgató-ügyben, a BKV vasúthatósági engedélyének ideiglenes visszavonásakor vagy éppen a József Attila Színház igazgatójának leváltásakor. S közben egy percig sem hagy kétséget senkiben: ő az, aki helyrehozza munkatársai botlásait. Kiváló politikai-taktikai érzékkel képes elejét venni a botrány kiteljesedésének. Kivéve, ha az éppen az ő malmára hajtja a vizet.
Tarlósnak nem sok választása volt Vitézy kinevezését illetően. Feltehető, hogy a miniszterelnök távoli rokona mellett a főpolgármesternél is nagyobb erők mozdultak meg. A buszsávbotrány után sem várható, hogy bárki levonná a konzekvenciát: bármilyen jó képességű is legyen, nem lehet egy tapasztalatlan fiatalemberre bízni egy világváros közlekedését. Tarlós azért nyilvános kritika nélkül is világossá tette, ki a gazda.
