Ami ma az országban zajlik, több, mint iskolabezárási hullám: Esztergom esete a Fidesz antidemokratikus, míg Kaposváré a Fidesz antimodernizációs fordulatát is illusztrálja. Az érintettek ennél nyersebben fogalmaznak. Aki kardot ragad, kard által vész: a Fidesz iskolarombolássá stilizálta föl az előző ciklus vidéki iskolabezárásait, tűrnie kell hát, hogy az országszerte tiltakozó szülők most fideszes iskolarombolásról beszéljenek.

Május 24-én a Fidesz–KDNP-s képviselők nem támogatták, hogy az LMP-s Osztolykán Ágnes országgyűlési határozati javaslatát a Tisztelt Ház tárgysorozatba vegye. Nem a plenáris ülésen szavazták le, nem módosítókkal finomítottak rajta, hanem az oktatási bizottságban szavaztak így: ne is tárgyalja a parlament! Miről lett volna szó? Arról, hogy létrejöjjön egy Nemzeti Iskolamentő Alap, melyhez azon intézményfenntartó önkormányzatok pályázhattak volna, amelyek most finanszírozási okokra hivatkozva határozták el iskolájuk, kollégiumuk bezárását, átszervezését, egyházi fenntartásba adását. Az alap választást kínált volna az érintett önkormányzatoknak, hogy döntésük végrehajtását felfüggesszék. Mivel a Fidesz a közoktatás és az önkormányzati rendszer teljes átalakítását tervezi – ésszerű volna a helyi intézményi átszervezésekkel is megvárni az eredményt. Abban senki sem kételkedik, hogy Matolcsy miniszter a közoktatás részére 2012-től biztosítani fogja a központi pedagógusbér-finanszírozáshoz szükséges néhány százmilliárd forintnyi pluszforrást. Ha Mol-részvények vásárlására jut, erre is fog.

Sokan állítják (eddig az MSZP, most a Fidesz): az iskolák bezárása a gyereklétszám csökkenését szükségszerűen követi. Mégis van néhány ok, ami miatt ez nem „szükségszerű”.

Először is: a tiltakozó intézmények jelentős részénél szó sincsen csökkenő gyerekszámról. Se Kaposváron, se Bonyhádon, se Erzsébetvárosban. Miért a népszerű, teljes kihasználtsággal működő intézményeket zárják be? Ennek oka a sokak által feltételezett ingatlanmutyin kívül a torz oktatásfinanszírozási rendszer is lehet. Az állami normatívák csak a költségek mintegy felét fedezik. Így az önkormányzatok már szinte csak a kötelező feladataikat tudják ellátni: a kerületek átadják középiskoláikat a fővárosnak, az iskolák nem fogadják a vidékről vagy a szomszéd kerületből bejáró tanulókat, az önkormányzatok egyházi fenntartásba adják át az iskolát. Anyagi kényszerből. A legegyszerűbb bezárni az iskolát.

Érdemes elgondolkodni rajta: az országszerte valóban csökkenő tanulólétszám éppen hogy esélyt jelenthet arra, hogy végre megvalósuljon a minőségi közoktatás, amely egyszerre biztosítja az egyenlő hozzáférést és a hatékonyságot. Ha a „felszabaduló” forrásokat nem vonják ki, hanem pl. korai fejlesztésre, óvodabővítésre, fejlesztőpedagógusokra, a hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozók továbbképzésére, a jó gyakorlatok (pl. a Lázár-féle hódmezővásárhelyi oktatási modell) terjesztésére és – teljesítményarányos – bérpótlékra költik. Igen ám, csakhogy a fideszes önkormányzatok egy része kimondottan szívesen zár be iskolákat, és nem azért, hogy a többi iskolájára költse, amit megspórol. Igen: szívesen, önként, kéjjel.

Pedig az önkormányzati autonómia nem azt jelenti, hogy törvény-, sőt alkotmánysértő döntések születhetnek. A gyakorlat mást mutat. Az esztergomiak a kormánypártoktól egy intézménybezárásokkal járó ún. reorganizációs tervet kaptak a nyakukba. Minderről a fideszes képviselők (köztük Meggyes Tamás országgyűlési képviselő) egy olyan testületi ülésen döntöttek, amely még a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal szerint is törvénysértő, sőt: alkotmánysértő módon lett öszszehíva. Alkotmánysértő döntés, tehát végrehajtják! Esztergomban egy fogyatékos tanulókat (is) oktató intézmény és egy játszóház is szerepel a feketelistán. Jogszabálysértő döntéseket hoztak a fideszes többségű testületek Kaposváron vagy a budapesti Janikovszky iskola esetében is: nem kérik ki az érintettek véleményét, egykét héttel a döntés előtt módosítják közoktatás-fejlesztési tervüket, nem készül külső szakértői vélemény az átszervezésről, a beiratkozás után jelentik be az intézménybezárást stb.

A Fidesz egyre több fronton találja szembe magát korábbi önmagával. No meg a szavazóival. Sőt: a törvénnyel is. A jog szerint járó rokkantnyugdíjuktól, korengedményes nyugdíjuktól megfosztottak (lásd: LMP-s népszavazás, 10. kérdés), a megalázott egészségügyi dolgozók és pedagógusok meg a szülők egymásra fognak találni, ez csak idő kérdése. A rendvédelmiek hónapok óta tiltakoznak, két héttel ezelőtt Budapesten tüntettek a kaposvári és bonyhádi, a kistarcsai, érdi, esztergomi és székesfehérvári szülők, együtt a budapesti Janikovszky, Lakatos Menyhért és Kormos István iskola tanulóival és pedagógusaival; petícióval fordultak a képviselőkhöz, és az LMP-hez hasonlóan ők is moratórium kihirdetését kérik. Szombathely, Kazincbarcika, Nyíregyháza is forrong!

De miért gondolom, hogy a Fidesz egy antimodernizációs projektet hajt végre? A modernitás egyik legfontosabb ismérve a területi és társadalmi mobilitás: hogy az emberek röghözkötöttsége megszűnik, kitörhetnek örökölt társadalmi léthelyzetükből. Ha erre megkapják az esélyt. Erre való az iskola! És itt jön a kaposvári Toldi intő példája. Ugyanis Szita Károly fideszes polgármester, illetve a fideszes többség az intézmény bezárását többek között azzal indokolta, hogy „túldimenzionált Kaposváron a gimnáziumi képzés, amely nem ad kellően piacképes végzettséget, miközben a csökkenő gyereklétszám mellett elvonja a diákokat a szakmunkásképző szakiskoláktól, szakképzésektől. A város két gimnáziumában már »beiratkozási féket« vezettek be a felvételiknél: kevesebb osztályba, és csak a 70 százalék felett teljesítő tanulókat vehetik fel”. Kaposvár mutatja a Fidesz útját, az ország jövőjét. „Az oktatást a megyei kereskedelmi és iparkamara elvárásaihoz alakítani kívánó Szita Károly ugyanazt teszi helyben, mint amit országosan Matolcsy, amikor… csökkenteni kívánja a tankötelezettségi korhatárt: a terv jól illeszkedik a Fidesz kaszttársadalmi elképzeléseihez”, írja Vári György a május 26-i Magyar Narancsban. Így áll össze a kép. A Fidesz-kormány megszorításokon alapuló politikája és neokonzervatív ideológiája találkozik: nem kell gimnáziumokat és egyetemeket fenntartani közpénzen.

A suszter, de a fia is, maradjon a kaptafánál. A gimnázium: privilégium; az egyetem: az elité.

Ezért kezdeményezett az LMP népszavazást a tankötelezettség felső korhatáráról. Ha 18-ról leszállítják 15 vagy 16 évre, nem csak az Orbán-csomagban beígért egyetemrombolást hajtják végre, de kaposvári mintára a gimnáziumi kapacitásokat is szűkíteni fogják, a „problémás” tanulók pedig elkallódnak, kimaradnak, lemorzsolódnak. A szakiskolát sem fogják elvégezni sokan. És szó sincs róla, hogy munkához, biztos megélhetéshez jutnának! Habár rövid távon látszólag mindenki jól járna: az iskola megszabadul a renitens diákoktól, a kamaszok megszabadulnak a fegyelmező iskolától. Csakhogy ez középés hosszú távon: mindenkinek rossz. Ugyanis az oktatás mint befektetés megtérül, még a „problémás” tanulók esetében is. Az adatok bizonyítják, hogy a diplomások munkanélkülisége – a közhiedelemmel szemben – csekély; míg a csak 8 általánost végzetteké: óriási.

A jelenleg álnéven működő pénzügyminisztérium (NGM) szempontjából egyszerű a számítás: ha csökken a tankötelezettség, újabb közép- és szakiskolákat lehet bezárni, pedagógusokat lehet elbocsátani. Több pénz jut a fogászati turizmus fejlesztésére. Pedig Matolcsy Györgyön kívül minden közgazdász tudja: képzett emberekre van szükség, csak ők találnak munkát. Emelkedettebben fogalmazva: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”. Mára odáig jutottunk, hogy ilyen közhelyeket kell pufogtatni; mert a Fidesznek már Széchenyi is túl modern.

Nem szabad végzettség nélkül szélnek ereszteni a diákokat, mert szakma, de még inkább érettségi, diploma nélkül szinte semmi esélyük a munkaerőpiacon. Nyolc általánossal, félbehagyott szakmunkásképzővel nagy eséllyel a szociális ellátórendszer klien sei lesznek. A sorsuk: segély, közmunka, esetleg az illegális munkaerőpiac, feketemunka, egy életen át. Legjobb esetben: alacsony bér és növekvő kiszolgáltatottság – egyébként épp a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentéséről szól az LMP másik nyolc népszavazási kérdése.

Idézzük újra Szita Károlyt, szó szerint, bár „némileg”módosított szövegösszefüggésben, mert amit ő 2009-ben a Bajnai-kabinetre mondott, az ma a Fideszre érvényes: „politikája azért embertelen, mert a leginkább kiszolgáltatottakat sújtja: a gyerekeket…”. Meg persze a munkavállalókat. És a munkanélkülieket. Továbbá a nyugdíjasokat. Ennyiben nemzeti.

A szerző oktatáskutató, az LMP-frakció szakértője